Párkapcsolati FÉLTékenység

Ránézett. Nem, nem beképzelem, láttam….tuti, hogy már nem szeret. De miért nézi? Mikor is írt? 3 órája, hááá-room órája!!!… Mi történt, teljesen biztos, hogy szakítani fog velem, ha hazaér.
Éreztetek már hasonlót Ti is? :)

Igen, ez az általunk oly sokszor emlegetett féltékenység. Bizonyos felfogás szerint a féltékenység jó és hasznos, mert jelzi, hogy szeretnek minket vagy, hogy mi szeretünk valakit. Csalódást fogok okozni, mert ezzel a nézettel nem tudok egyetérteni. Természetesen adódhatnak helyzetek, ahol a féltékenység érzése igenis helytálló és kiderül, hogy megalapozott volt, mégis úgy tapasztalom, hogy leggyakrabban a féltékenység belőlünk fakad, függetlenül a másik fél viselkedésétől.
Hogy miből táplálkozik a féltékenység érzése? Vegyünk szépen sorba őket:
Önbizalomhiány, önértékelési probléma. Sokan azt érzik, hogy “nem elég jók” vagy “ nem elég szerethetőek”, ezért, ha párkapcsolatban élnek hamar “ráharapnak” az olyan helyzetekre, ahol a másik fél viselkedése akár ezt igazolhatja is. Például: ülünk egy kávézóban a szerelmünkkel, s elsétál egy dekoratív hölgy, akit a mi kedvesünk jól meg is néz. Az az ember, aki elégedetlen magával és önbizalomhiánya van ezt úgy élheti meg: “sokkal szebb az a nő, tuti, hogy hamar vége lesz ennek a kapcsolatnak”. Aki jól érzi magát a bőrében, szereti magát, tisztában van az értékeivel ugyanezt a helyzetet teljesen másképp látja. ( nem arról van szó, hogy aki megfelelő önbizalommal rendelkezik annak kötelessége “elviselni”, hogy párja másokat feltűnően nézzen, hanem meglehet, hogy ezt a helyzetet észre sem veszi, vagy helyén kezeli, nem nagyítja fel ) Vagy az a férfi, aki titokban követi párját, elolvassa üzeneteit, nagy valószínűséggel nem rendelkezik egészséges önbizalommal, sőt viselkedésével már a bántalmazó párkapcsolat felé húz.
Az, hogy mit érzünk, a mi felelősségünk! Igenis képesek vagyunk változtatni és kontrollálni érzéseinken.Ha egyedül nem megy, akkor szakember segítségével.
Tehát az, hogy ki mennyire hamar hívja elő a mélyből a “zöld szemű szörnyet” függ attól, milyen viszonyban van saját magával.
A második éltető forrása a féltékenységnek a veszteségtől való félelem. Vagyis, hogy rettegünk attól, hogy párunk elhagy minket és egyedül maradunk. Ezért sok ártatlan szituációba is képesek vagyunk belelátni ezt a félelmünket. Alapvetően ezt is vissza lehet vezetni az önbizalomhiányra, hiszen önmagában az egyedülállóság nem tragédia. S aki harmóniában él magával a szingliséget is képes örömtelien megélni.
A harmadik összetevő a másik birtoklási vágya, vagyis, hogy “ Ő csak az enyém,Ő a mindenem, más nem is nézhet rá” . Ez a sokszor romantikus köntösbe bújtatott felfogás a bántalmazó partnerkapcsolatok jellemzője.
Fontos tisztázni azt is, hogy a féltékenység nem női hiszti, épp úgy jellemző a férfiakra, sőt, sajnos a bántalmazó párkapcsolatokban aktív szerepet tölt be a férfi rendszeres és egyre dominánsabb féltékenykedése.
Tehát az önbizalom, az önértékelés kérdése központi helyet foglal el abban, mennyire és milyen gyakran leszünk féltékenyek.
A féltékenykedés sok-sok energiát igényel mindkét fél számára, amit hosszútávon fenntartani rendkívül megterhelő. Ok nélkül szenvedni a bizalom hiányától gyötrő és fárasztó tevékenység. Kinek van szüksége erre? :)
Érdemes megjegyezni, hogy kapcsolat és kapcsolat különbözhet abban, hogy mit és meddig engedünk meg a másiknak. Közös megegyezés kérdése, milyen “szabályok” érvényesek a saját párkapcsolatunkban. Lehet, hogy egy párnál, az, hogy a férfi a nők után néz az utcán elfogadott, míg egy másik kapcsolatban ugyanezért a viselkedésért már “dorgálás” járna. ..
Az önbizalomhiány, az önértékelési probléma jellemzően gyermekkori sérülésekből fakadnak, amelyekkel ha szembesülünk, felismerjük és igyekszünk megoldani párkapcsolatunk is kiegyensúlyozottabb lesz.