A „modern” ember betegsége: a táplálkozási magatartás és testedzés zavarai II.

Orthorexia nervosa

Az elmúlt években az evészavarok leírásának finomodását követhetjük nyomon. Az orthorexia n. feltételezhetően eddig is jelen volt, de más zavarok részeként szerepelt a betegek anamnézisében. Az orthorexia nervosát 1997-ben Bratman írta le. A zavar jellemzője, hogy az ebben szenvedők kényszeresen odafigyelnek az elfogyasztott étel minőségére. Igyekeznek kizárólag egészséges élelmiszerekkel táplálkozni. Ezek beszerzése és elkészítése kitölti minden idejüket. Jellemzően igyekeznek kivonni magukat azokból az aktivitásokból, melyek bármilyen kapcsolatban állnak az étkezésekkel, valamint inkább lemondanak az evés örömeiről, a megfelelő étel hiányában. Mindezek hasonlítanak az anorexia n. és a bulimia n. természetére, hiszen ezen problémákban is, a személy életében központi helyet foglal el az étkezés, jellemző a kényszeres beállítódás és a társaságból való kivonódás. Többnyire lenézik azokat, akik hajlandóak mindenféle nem ellenőrzött terméket megenni, szemben velük, akik erre óriási hangsúlyt fektetnek. A betegség kiindulása gyakran valamilyen diétából indul ki, mely más betegség leküzdésére irányult (pl. candida betegség). A megfelelő tápanyag bevitelhez kötődő érzelmek és vélekedések idővel átalakulnak, és a személy kényszeresen ragaszkodni kezd a saját maga által kialakított rendhez, amennyiben hibát követ el - megszegi a szabályait -, szigorít diétáján és a koplalás is fokozódhat. Jelen esetben is nehéz meghúzni a határt egészség és betegség között. Az egészséges ételek az egészségtudatos életmód követése "örvendetes" szokásnak számít. A társadalom támogatja ezt a viselkedésmódot. Probléma azonban, hogy a kontrollra, egyensúlyra törekvésre nem tanítja meg az embereket. A további kutatások feladata annak megítélése, hogy az orthorexia esetében önálló zavarról beszélhetünk-e, vagy pedig egyéb pszichés problémák kísérő jelenségéről van szó (Dudás és Túry, 2008).

Testépítő típusú evészavar - testzsírfóbia

Szintén napjaink problémájának tekinthetjük a testépítő típusú evészavart, mely leggyakrabban nők körében fordul elő (Túry és Gyányi, 2007). A zavar fő jellemzője, hogy ezek a nők kényszeresen odafigyelnek a testedzésre, és speciális étrendet tartanak. Kerülnek minden olyan ételt, amely fölösleges zsírokat tartalmazhat, miközben előnyben részesítik a magas fehérjetartalmú, vitamindús táplálékot. Pontos előírás szerint és pontos időbeosztás mellett alakítják testük minden porcikáját. A táplálkozási szokások ilyen irányú felborulása és a testedzés végletessége gyakran amenorrhoeához vezet (Túry és Gyányi, 2007).  
A megtervezett rutinban történő bármiféle változás esetén erős szorongást, lelkiismeret-furdalást élnek át (Lukács és Túry, 2003). Mindezzel céljuk a tökéletes külső megalkotása, melynek szükségességét a média közvetíti. Életük teljes mértékben beszűkül a testtel való foglalatoskodásra, mely kényszeres viselkedés ezt a zavart is "beállítja" a fent tárgyalt evészavarok sorába. A testzsírfóbiában érintettekre jellemző, ahogy a fent bemutatott problémákra is, hogy kerülik a társaságot, inkább maguk készítik el ételeiket, amit pontosan kiporcióznak, hogy bárhol el tudják fogyasztani, ha annak ideje van. A beszűkült életmód hátráltatja annak lehetőségét, hogy a környezet segítő módon beavatkozzon az egészségre káros életvitelbe.

Izomdiszmorfia

Az izomdiszmorfia a testképzavarok csoportjába tartozik. A kórképre Pope és mtsai (1993) hívták fel a figyelmet. A korábban inverz anorexia néven leírt zavar a férfiak betegsége, akik jellemzően anabolikus szteroidokat szednek. Habár ezek a férfiak kifejezetten izmosak, attól félnek, hogy túl kicsi a testméretük, túl vékonyak, szoronganak a súlyvesztéstől. Ez utóbbi is indokolja az elnevezést, hasonlóan az anorexiások kövérségtől való félelemtől. A két betegség sok közös vonással rendelkezik. Az öltözködés tekintetében, ahogy az anorexiás nők is kizárólag bő ruhákban hajlandóak mutatkozni, elrejtendő vélt súlyfeleslegüket, a problémában szenvedő férfiak is csak olyan ruhákat hordanak, mely minél jobban képes elrejteni testüket, ami szerintük nem elég izmos, nem elég kidolgozott. Az addikciós hipotézis keretén belül mindkét zavar elhelyezhető (Túry, 1993). Míg az anorexiában az éhezésfüggőség jelentős, az inverz anorexiában az étkezés megtartott, azonban a különböző szteroidok dependenciát alakítanak ki, és a szenvedély formáját ölti az izomfejlesztés is (Túry és Szabó, 2000). Míg az anorexia túlnyomóan a nők betegsége, akik a karcsúságideálnak szeretnének megfelelni, az izomdiszmorfiában szenvedő férfiak célja az atlétaideál (Schwarzenegger-ideál) megtestesítése (Lukács és Túry, 2003). A betegség kialakulásának hátterében feltételezhető az aggodalmaskodó, túlvédő anyai viselkedés, ödipális konfliktus, az apa perifériás helyzetével párhuzamosan. Jellemző továbbá a személyre a hiányos pár- és baráti kapcsolat, ami az alacsony önértékeléssel is összefüggésben lehet (Lukács és Túry, 2003). Az izomdiszmorfia, hasonlóan a bulimiához, orthorexiához, rejtett zavarként értékelhető, a szakirodalom is csak "ismerkedik" vele. Felismerése és kezelése azonban fontos feladata a gyógyításnak, hiszen mind az anabolikus szteroidok szedése, mind a testedzés ilyen szélsőséges formája súlyos egészségügyi problémák forrása. A kutatások tanúsága szerint a testi problémákhoz lelki "deficitek" is társulnak, az érzelmi és szorongásos kórképek "személyében".