A mentális teher: Ezért haragszanak a nők, amikor a férjük megkérdezi, hogy miben kell segíteni

“Szívesen segítek, csak mondd meg miben kell!”

“A bevásárlást a férjem szokta intézni; csak az a fontos, hogy részletes legyen a lista – a férfiaknak ezek a dolgok nem mennek annyira.”

Számtalanszor hallottuk már ezeket a mondatokat – nagy eséllyel valamelyik szülőnk, netán a házastársunk vagy házas ismerősünk szájából. Miért van az, hogy a nők számára oly természetes háztartási feladatok mint a főzés, a mosás vagy a gyerekek orvosi időpontjai mintha megugorhatatlan akadályt képeznének még a legpallérozottabb férfielmék számára is? Miért tekintünk a listákat és instrukciókat rendszeresen kérő férjre, apára, partnerre „támogatóként”, miközben a tinédzser lányunk már gond nélkül ellátja ezeket a feladatokat, esetleg még el is küldjük, hogy segítsen apának a bevásárlásban, hiszen ő már olyan remekül kiismeri magát a boltban?

Annak ellenére, hogy a nyugati társadalmakban most már szinte azon csodálkozunk el, ha egy háztartásban csak a férfi dolgozik a fizetett munka piacán (Európában a fizetett munkaerőpiacon dolgozók 46.6%-a nő¹, és az is egyre gyakoribb, hogy ők rendelkeznek a magasabb jövedelemmel), a fizetetlen, otthonon belül végzett és a gondozói munka túlnyomó többségét továbbra is a nők végzik^2,3. Körbejárják a TikTok és Instagram világát az olyan videók, ahol apákat kérdeznek meg a gyermekeik koráról, iskolai osztályáról vagy szemszínéről, akik nem tudnak ezekre a kérdésekre válaszolni, és anyák számolnak be a család életében betöltött aránytalanul fontos és elengedhetetlen szerepükről, az érzésről, hogy mintha senki más nem tartaná fontosnak a fontos dolgokat rajtuk kívül. 

A fontos dolgok észben tartását, a feladatok folyamatos utánkövetését, és a család érzelmi életének menedzselését nevezi mind a pszichológia, mind a laikus irodalom „mentális tehernek” (mental load), amely a tervezési-szervezési feladatokat és az érzelmi terhelést is magába foglalja, amely azzal jár, hogy egy család életét kézben igyekszünk tartani.  Ez a láthatatlan, mindenhová bekúszó, soha véget nem érő munkakör a kétszülős, különböző nemű szülőkre épülő családok többségében automatikusan a nők vállára kerül anélkül, hogy erről valaha is születne megállapodás³. Ennek az automatikus munkamegosztásnak az eredménye a segítséget felajánló férj, és a listákat író feleség. 

Ami sokaknak nem tűnik fel a listát kérő, „támogató” férjek és apák kapcsán, hogy segítséget felajánlani akkor lehet, amikor a feladat, amiben részt veszünk, alapvetően valaki más felelőssége. Amikor felajánlom a segítségemet a mosogatásban, azt mondom a partneremnek: „a háztartási munka a te feladatod; ha azt szeretnéd, hogy részt vegyek benne, mondd meg mit csináljak” – miközben egyszer sem kértük meg a partnerünket arra, hogy egyedül viselje a háztartás terhet, ő egyszer sem mondott erre igent, és a felelősség, amelyet ezzel az ő vállára helyeztünk, aránytalanul nagy lett mindenki máséhoz képest a családban. 

Nőként ezeket az „extra terheket” hajlamosak vagyunk gondolkodás nélkül magunkra venni, és később nem értjük, miért vagyunk olyan nagyon kifulladva, és miért nem jut időnk semmire. A társadalom arra nevelt bennünket, hogy a háztartás és a gyerekek körül felmerülő terhek, feladatok a mi felelősségünk, és minket is kér számon, ha a gyerekekkel bármi gond felmerül. Ezt a tendenciát mindenképpen érdemes tudatosan szem előtt tartani, és kommunikálni a partnerünk (vagy potenciális partnerünk) felé az általunk elvégzett feladatok listáját, és részletesen megbeszélni, hogy hogyan tudnak egyenlő részt vállalni ezekben a terhekben. Valódi részt, amikor nem csak a feladat gyakorlati elvégzését veszik át, hanem az ezzel járó kognitív feladatokat és érzelmi felelősséget is. 

Referenciák:

¹ Eurostat (2022a). Employment by sex, age and citizenship (accessed: 2023.05.)  https://ec.europa.eu/eurostat/databrowser/view/lfsq_egan/default/table?lang=en

² Eurostat (2009). Reconciliation between work, private and family life in the European Union (accessed: 2023.05.)
 https://ec.europa.eu/eurostat/documents/3217494/5705547/KS-78-09-908-EN.PDF/6180b5e6-e482-4d5f-a681-6a9bce05d733

³ Dean, Liz & Churchill, Brendan & Ruppanner, Leah. (2021). The mental load: building a deeper theoretical understanding of how cognitive and emotional labor overload women and mothers. Community Work & Family. 25. 10.1080/13668803.2021.2002813.