Megcsalás... Hogyan tovább??!

Egy dolog azonban közös: a megcsalás szó mindannyiunk számára valami rosszat jelent, valamit, ami fájdalommal jár és a kapcsolat végét jelentheti. Miért történik meg mégis viszonylag gyakran?  Mit tehetünk, ha mi magunk is ebbe a helyzetbe kerülünk? A következő írásomban ezekre a kérdésekre keresem a választ.

Régen és most

A hűtlenség elítélése egyidős a házasság intézményével, és bár a hozzá kapcsolódó negatív érzések mit sem változtak, a körülmények és a következmények jelentősége  átalakult. Míg korábban egy hölggyel, vagy úrral való megismerkedés lehetőségének a megteremtése is jelentős taktikai manővereket igényelt, manapság nem köt minket az etikett. Mindeközben a média közvetítésével individualista társadalmunk mottójává vált, hogy megérdemeljük a jót és jogunk van valóra váltani vágyainkat. Ez a szellemiség, ha döntési helyzetbe kerülünk, azt sugallhatja számunkra, hogy nem szabad elszalasztani a plusz boldogság esélyével kecsegtető lehetőséget. Ezzel szemben, ha a félrelépés ténye már kiderült, nem kedvez a megbocsátásnak, mert azt mondatja velünk: „ennél jobbat érdemelsz, lépj tovább!” A korábban gyakran gazdasági célokat szolgáló frigyek helyett ma érzelmi alapon kötünk házasságot. Igyekszünk olyan partner választani, aki kielégíti érzelmi, értelmi és szexuális igényeinket. Különösen a kapcsolat első, szimbiotikus fázisában szinte eggyé olvadunk a másikkal. Társunk ránk irányuló figyelme azt jelzi számunkra, hogy kivételesek és pótolhatatlanok vagyunk. Azzal, hogy partnerünk félrelép, ezt az idealizált képet töri össze, ezzel megingatva önbecsülésünket, bizalmunkat és biztonságérzetünket. Ilyen esetben a máskor oly hasznos internet és mobil is gyakran csak tovább rontja a helyzetet. Egy véletlenül megnyitott levelezésből olyan részletességgel tárulhat fel előttünk párunk félrelépése, mely részletek ismerete a bizonyosságon már nem változtat, viszont fölöslegesen fokozza a fájdalmat és a megalázottság érzését.

Ki a felelős?

Ő! - hangzik a gyakori válasz. A megcsalás tényének napvilágra kerülését követő időszakban, teljesen természetes módon, haragunknak, csalódottságunknak, vagy bűntudatunknak tárgyat keresünk, általában párunk, vagy a harmadik fél személyében és csak idővel jutunk el oda, hogy saját szerepünket is megvizsgáljuk a folyamatban. Mindeközben a kívülállók véleménye általában az, hogy bizonyára a házassággal volt a gond: hiányzott a kapcsolatból valami, amit a félrelépő fél máshol igyekezett pótolni. Valójában a megcsaláshoz családi-párkapcsolati és egyéni tényezők egyaránt, gyakran egymással kölcsönhatásban vezethetnek. Mikor a kapcsolatban tartóssá válik az elégedetlenség, a bizonytalanság, vagy sok a meg nem oldott probléma és a lezáratlan konfliktus, megnőhet annak az esélye, hogy párunk, vagy mi magunk egy másik viszonyban keressük majd boldogságunk hiányzó láncszemeit. Félrelépés azonban néha a látszólag jól működő kapcsolatokban is előfordul. Mi lehet ilyenkor a hűtlenség oka? Jórészt a viszonyok egyik legfontosabb kísérő érzelme és egyben jellegzetessége, a vágyódás. Vágyunk az újdonságra, a tiltottra, amit, ha megteszünk, igazolja, hogy szabadok és önállóak vagyunk, miközben a teljesség hiánya fenntartja, hogy akarjuk, ami sosem lehet teljesen a miénk (1). Zárójelben megjegyzem, hogy ez természetesen nem jelent igazolást a félrelépő fél számára, hiszen érzelmeink mellett értelemmel és akarattal is rendelkezünk és az, hogy ezeket mennyire hagyjuk érvényesülni  az adott helyzetben, az csak a mi saját, egyéni felelősségünk.

Hogyan tovább?

A megcsalás súlyos párkapcsolati krízis, mely egyszerre hordozza magában a szakítás esélyét, ugyanakkor valami új kialakulásának a lehetőségét is. Úgy gondolom, mielőtt hirtelen felindulásból pontot tennénk a kapcsolat végére, érdemes megfigyelnünk, hogy is érzünk valójában ezzel kapcsolatban, mert előfordulhat, hogy az azonnali szakítást diktáló elveink ellenére mégis azt súgja valami, hogy adnánk még egy esélyt önmagunknak és párunknak. Ha úgy döntünk, hogy a történtek ellenére megpróbáljuk folytatni kapcsolatunkat - bár egyértelműnek tűnhet, de néha mégsem teljesen az – a félrelépő fél véget kell vessen a viszonynak.  Ez után, a megbocsátás felé vezető úton az első és nagyon fontos lépés, hogy a félrelépő fél elismerje a történteket és őszintén ki tudja fejezni bűntudatát azzal kapcsolatban, hogy megbántotta társát. A megbocsátás nem döntés, hanem egy hosszú folyamat. A bizalom újjáépítéséhez sok közös beszélgetésre, a személyes felelősség vállalására és az érzelmek nyílt kifejezésére van szükség. Ilyenkor számos kérdés merül fel, melyek gyakran a történtek hogyanjára és mikéntjére vonatkoznak. Vajon miért akarjuk a megcsalás körülményeit és történéseit a legapróbb részletekig megismerni? Talán azért, mert közben folyamatosan próbálunk valamiféle félig tudatos összehasonlítást, kiértékelést végezni. Sajnos ezek a kérdések azonban ritkán visznek minket a feldolgozás és a megoldás irányába, viszont nagyon is alkalmasak arra, hogy megalázottság érzésünket és haragunkat a végletekig fokozzák. Ezekben a beszélgetésekben tehát a „Hogyan csináltátok? Jobb volt vele, mint velem?” kérdések helyett érdemes lehet a viszony okaira és jelentőségére fókuszálni és arról beszélni, hogy „Mit jelentett neked ez a viszony?”  vagy „ Mit adott neked, amit a mi kapcsolatunkban nem találtál?” Ez természetesen nem könnyű feladat és nem is mindig megy segítség nélkül. Ilyenkor megnő a támogató környezet szerepe, a család, a barátok és más közösségek példákkal, tanácsokkal, vagy egyszerűen csak a jelenlétükkel is segíthetnek a problémával való megküzdésben. Előfordulhat azonban, hogy úgy érezzük, mindez kevés a történtek feldolgozásához. Ebben az esetben érdemes lehet párterápiás segítséget igénybe venni.  

Miben tud segíteni a párterápia (és miben nem)?

Megcsalás esetén a párterápia célját elsősorban a pár motivációja határozza meg.  Az ülések során kiemelt jelentőségű annak a tisztázása, hogy milyen út vezetett a félrelépésig és kinek mi volt a szerepe ebben a folyamatban. Ennek a jelentősége abban áll, hogy a felek, áttekintve kapcsolatukat és megismerve a másik nézőpontját, felelősséget tudnak vállalni a maguk részéért. Mindeközben egy közös történet kezd körvonalazódni, mely segíti a megértést és lassan elvezet a feldolgozáshoz, majd a megbocsátáshoz. Azokban az esetekben, ahol mindkét fél arra törekszik, hogy megtartsák a kapcsolatot, a trauma feldolgozásán túl a vágyak tisztázása és a jövőbeli adaptív működés közös kialakítása kerül idővel a fókuszba. Olyan helyzetben viszont, mikor az egyik fél bizonytalan, menni akar, a másik pedig maradna, inkább a múlt és a jelen vizsgálatán van a hangsúly. Ilyen esetekben érdemes áttekinteni a kapcsolat eseményeit, az azokhoz kapcsolódó érzéseket és összevetni az egymással szemben támasztott kezdeti és jelenlegi elvárásokat (2). Fontos tudni, hogy sajnos egyetlen terápia sem képes a kapcsolatot elhagyni kívánó felet maradásra bírni. A cél ilyenkor az lehet, hogy a pár a terapeuták támogatásával feldolgozza a történteket és döntést tudjon hozni a kapcsolat jövőjét illetően . 

Hivatkozások:

(1). Perel, E. (2015). Gondolkozzunk el újra a hűtlenségről! Előadás mindazoknak, akik valaha is szerettetek. URL: https://www.ted.com/talks/esther_perel_rethinking_infidelity_a_talk_for_anyone_who_has_ever_loved?language=hu Letöltve: 2016. 09. 10.

(2).     Barát, K.  (2016). A megcsalás. Előadás a csaláterapeuta képzésben. 2016. 02.12