(Szerzők: Pásztor Dániel, Gróf Csilla)
Kultúránkban többnyire a megcsalásról gyakran keserű, sérelmes, elítélő szavakkal beszélünk erősen leegyszerűsítve a kérdéskört. Már jóval kevesebben illetjük óvatos elfogadással, vagy esetleg lelkesedve. Ezt a témát az újságok, online magazinok rendre napirendre tűzik, sokszor átkot szórnak, s a házasság szentségéről papolnak, miközben ömlik ránk belőlük a szexuális szabadelvűség. Még a legelszántabbak is igyekeznek kontroll alatt tartani rosszalló megjegyzéseikkel a hűtlenségből fakadó energiákat, s alig akarjuk beismerni, hogy ez ma már egy „népbetegség”….de vajon „népszerű betegség” vagy inkább egy megoldás? A társadalom minden szintjén megjelenik, de nem értelmezhetjük szimplán csak a bosszúként vagy hasztalan kalandként. Vagy ez lenne az igaz szerelem?
A kortárs megnyilatkozásokat ebben a témában leegyszerűsítve így lehetne megfogalmazni: „a hűtlenség csakis egy megromlott kapcsolat tünete”1. A férfi unatkozik egy házasságban, vagy esetleg fél az intimitástól? A nő elmagányosodik, és igényelné az intimitást?1
Következésképpen, aki megcsalni készül a párját az csak egy önkontroll nélküli, egoista, éretlen személy lehet, aki pedig hű marad, az bölcs, realista és elkötelezett? Könnyű lenne ezt gondolni, de ez a fajta gondolkozás eltakarja a részleteket, a dinamikát.
A kapcsolat működését az intimitás és a bizalom tartja életben. Ennek fenntartásához pedig mind az affér előtt, mind után az igazmondás, megbánás, feloldozás triásza szükséges….”a válás növeli az önbecsülést, mint a megbocsájtás képessége”1.
„A hűtlenség számos dolgot elárul a házasság intézményéről, például hogy manapság kinek mi jár, s meddig tartjuk a privilégiumainkat magától értetődőnek. Tényleg azt gondoljuk, hogy a megcsalás problematikája olyan leegyszerűsíthető jelenség, mint a rothadás az almás kosárban? Amikor a fertőzés átterjed a többire is? Teljesen biztos, hogy a több milliónyi renegát szerető nem lehet mind patológiai eset.”1
Zsófi (38):
- Hogy érezted magad mielőtt megtörtént? Mi volt a kiindulás?
- Megszületett a gyermekünk, és évről évre távolabb kerültünk egymástól. Úgy éreztem magamra vagyok hagyva a kicsivel, hogy mindent én csinálok, ő pedig nem segített semmiben.
- Mi volt a folyamat? Mi kezdődött el, és mi vitt el a kísértésig?
- Ahogy érzelmileg elkezdtünk távolodni, úgy kezdtünk el szexuálisan is, miközben az együttlétek nem igazán ritkultak, de mégis már egyre kevésbé okozott nekem örömet. Kezdtem testileg is elidegenedni a férjemtől. Teljesen elmagányosodtam a házasságomban. Kezdett a társasága nem hiányozni, a személye jelentéktelenedni, unalmassá válni, és aztán találkoztam Vele. Sohasem tapasztalt izgalmat éreztem, egyszerűen a testem-lelkem minden porcikája utána vágyódott, otthon pedig már nem volt olyan hatása a férjemnek, hogy egy kicsit is visszatartson a történtektől. Nem volt semmi, ami megálljt parancsoljon, és minden olyan volt, mint a mesében. A társasága a beszélgetések. Egymás mondatait fejeztük be. Elképesztően erotikus kisugárzása volt. Felborította az addigi világomat. A férjemre azután már úgy tekintettem, mint egy nagyon rossz döntésre.
- Ez után mi történt?
- Találkozgattunk hónapokig, éltük a mi kis röpke mennyországainkat. Én már terveztem a válást, meg is mondtam neki, hogy elhagyom érte a férjemet, csak ő számít, de a lelkesedése mintha visszafogott lett volna ez iránt. Aztán úgy éreztem, mintha le akarna erről beszélni. Majd egyszer csak nem vette fel a telefont, és letiltott minden elérhetőségén. Faképnél hagyott.
- Ezt hogyan élted meg? Ezután hogyan álltál hozzá a férjedhez?
- Teljesen összeomlottam. Meg akartam halni. Szörnyen fájt. Nem is tudom, hogy álltam meg a helyem utána. Amikor csak percekre is egyedül lehettem, keservesen sírtam. Kutatni akartam utána, válaszokat követelni, hogy: miért? Hiszen nem kérettem volna magam, hogy kilépjek a házasságomból. Nem értettem az egészet, és nagyon fájt. Ezt viszont már a férjem is észrevette. Addig faggatott mi a baj, míg végül mindent bevallottam neki. Nem lehetett onnantól ráismerni, innentől óriási veszekedések következtek, büntetett, bűnhődtem, úgy éreztem jogosan. Végül lecsendesedett a dolog, utána hosszas komoly beszélgetések következtek, és szóba került a válás. De sokáig nem jutottunk döntésre. Megpróbáltuk újra felépíteni a kapcsolatunkat…
Irodalom:
- E.Perel (2017) The State of Affairs, HarperCollins Publishers New York (Magyar kiadás: Affér avagy gondoljuk újra a hűtlenséget)
- https://www.psychologytoday.com/us/blog/in-the-name-love/200803/loving-two-people-the-same-time
- https://www.psychologytoday.com/us/basics/infidelity
- http://psychologytomorrowmagazine.com/popuartic-alyssa-siegel-my-cheating-heart/
- https://psychcentral.com/blog/understanding-the-different-types-of-infidelity/
- https://psychcentral.com/blog/dont-fall-for-infidelity/
Komment írása