Ez azonban messze nem jelenti azt, hogy az életben is sikeres lesz. Biztosan mindannyian ismerjük azokat a jól tanuló, kitűnő gyermekeket, akik végig szorongják a napokat és az éveket az iskolapadban. Akik minden tőlük telhetőt megtesznek a szép eredményekért. Ez legtöbb esetben nem a gyermek érdeklődését jelenti, hanem azt, hogy milyen mértékben igyekszik megfelelni szülei vagy tanárai elvárásainak. Akinek otthon tökéletesnek, jól neveltnek és jó tanulónak kell lennie, az nagy-nagy árat fizet ezért a teljesítményért. A mindennapos szorongás nagy probléma, biztosan olyan gyermekeket is láttunk már mindannyian, akinek rendszeresen fáj a feje vagy a hasa reggelenként, aki már testi tüneteket produkál, amikor az iskola eszébe jut.
Ez természetesen nem szándékos és tudatos a gyermek részéről. Ahol nem fejezheti ki tiltakozását a gyermek nyíltan verbálisan, ott kerülőutakon jelenik meg a védekezés, az iskola elkerülésének vágya. Mit tehetünk ilyenkor? Figyelni kell a gyermekünkre szülőként, ez a titok. Figyelni, megpróbálni megérteni, mi miért történik benne. Támogatni abban, hogy nem baj, ha nem tökéletes, akkor is szuper, ha hibázik, ha valami nem sikerül. Ha valami nem sikerül most, az annyit jelent, hogy életünknek ebben a szakaszában még nem állunk készen erre a dologra.
De ez még nem jelenti, azt, hogy végérvényesen elbuktunk. Ha gyakorlunk, tanulunk továbbra is, akkor biztosan sikerülni fog. Ezt lenne jó sugalmazni gyermekünknek, aki úgy érzi, rosszabb jegyet kapott, mint amit megérdemelt volna. Fontos, hogy bízzunk a gyermekünkben, higgyünk abban, hogy igen, megcsinálja. Ha nem is először, akkor másodszor vagy harmadszor. Meg is kell adnunk neki azt a támogatást és azokat a szükséges eszközöket, amire szüksége van.
Ezzel a hittel, támogatással tudunk neki a legtöbbet segíteni.
Komment írása