Alig van hét, hogy ne kerülne elő újra és újra a nyelvtanulás kérdésköre napjainkban. Mindannyian tanultunk nyelveket így vagy úgy, ilyen vagy olyan sikerességgel, s megtudtuk, mi a nehézség vagy könnyűség ebben a kérdéskörben. Sokunknak vannak rossz élményei, akik még akkor voltak gyermekek, amikor még az orosz tanulása kötelező volt az iskolákban.
„A XX. század végétől az idegen nyelvekre nem ismeret, hanem készség szinten van szükség. „ (K. Kovács, 2012, ppt előadás)
Jelenleg már nem a kiváltságos társadalmi rétegek a kedvezményezettjei az idegen nyelvek tudásának, hanem új értelmet nyert a tanulmányozásuk: Gazdasági, társadalmi és egyéni előnyök megszerzésének elősegítése. A népesség nagy tömegei számára szükséges elérhetővé tenni, ami feltételezi a tanulóközpontú oktatási formát, melyben a diákok aktívan vesznek részt.
A „kritikus periódus elmélet” (Penfield és Roberts 1959, Lenneberg 1967)8-9 új megvilágításba helyezte a korai nyelvtanulást. Lényege: a gyermeki fejlődésben van egy kritikus életkor, a pubertás kezdete, amely életkor fölött elkezdett nyelvtanulás az agyban lejátszódó fiziológiai változások következtében nem lehet olyan sikeres, mint ezen életkor előtt.
Eme elmélet sok vitára ad okot, de tény az, hogy a pubertás előtt a gyermekek hatékonyabban tanulnak idegen nyelveket, mint a felnőttek.
Az alábbi interjú részlet (Kovács Judit dr, 2004)2 szépen körvonalazza, miben különbözik a kisgyermekkori nyelvelsajátítás (implicit tanulás) a pubertás kor utáni nyelvtanulástól (explicit tanulás):
„Mi kellene önök szerint ahhoz, hogy a pedagógusok, szülők s főként az oktatási kormányzat illetékesei felismerjék, a korai nyelvtanulás jelentős fejlesztő szerepet tölthetne be és sokféle módon alapozhatná meg a későbbi tudatos nyelvtanulást?
Kovács Judit: Alapvető különbség van a kisgyermekkori és a pubertáskor utáni nyelvtanulás között. A kisgyerek spontán módon elsajátítja a nyelvet, majd a fogalmi gondolkodás kiteljesedését követően kerülhet sor a tudatos nyelvtanulásra. Kérdés, hogy a tanárok, szülők, döntéshozók megértik-e a két szakaszban jelentkező alapvető különbségeket, megértik-e, hogy egész más a nyelvtanítás célja és eszközrendszere a kisgyermek- és kisiskoláskorban, mint később. A kisgyermek tehát valóban nem nyelvet tanul, hanem felszedi, elsajátítja a nyelv szókészletét, szabályait. Ezért is éri folyamatosan annyi kritika a korai nyelvtanulást, mert az óvodában, alsó tagozatban folyó nyelvelsajátítás nem emlékeztet a biflázó, igeragozási paradigmákat bevéső nyelvtanulásra. Olyan dolgokat kérnek sokan számon a kisgyermekek, kisiskolások nyelvtanításán, amelyet nem lenne szabad, mert épp az általuk kifogásoltak az értékei ennek, például a játékosság, a tudatos erőfeszítés hiánya. A nyelvelsajátítás gyakorlatilag ugyanazon az úton történik, mint az anyanyelv elsajátítása. Fő jellemzője, hogy spontán motivációk, érdeklődés, kommunikációs igény a hajtóereje. A gyerek szeretné magát kifejezni valamilyen idegen nyelven, de korántsem olyan szabályosan, mint a tudatos tanuló. Ebben rejlik a hatékonysága, mivel a gyerekek számára nem okoz szorongást az idegen nyelven történő megszólalás, a válaszadás, mivel a követelmények illeszkednek a gyerekek életkorához, kommunikációs képességeihez. A nyelvelsajátítás során nem a korrekció a fontos. A sok ismétlés, gyakorlás útján úgyis egyre jobb lesz a kiejtés, bővebb a szókincs, helyesebb a nyelvtan. Épp ezért hatékony, épp ezért élvezik a gyerekek, mivel minden kommunikációs aktus gyakorlatilag sikerként értékelhető. Nem jelent valódi hibát az apróbb nyelvi pontatlanság. Nem az a lényeg, hogy jól használja a nyelvet, hanem az, hogy használja. Az életszerű szituációk rendkívül jól aktivizálják a passzív szókincset. A nyelvelsajátítás során a gyerek megérzi a nyelvtani szabályokat, szemben a tudatos tanulással, ahol be kell vésnie ezeket. Ez a különbség is hozzájárul ahhoz, hogy a nyelvelsajátítás útján tanult nyelv használata még gátlásoktól mentes, szemben a tudatos tanulás útján elsajátított nyelvi készlet alkalmazásánál jelentkező gátlásokkal, amelyek éppen abból fakadnak, hogy a beszélő nem a nyelv használatára, hanem a szabályok helyes alkalmazására koncentrál. A stressz nélküli nyelvhasználat értéke azért nagy, mert átvivődik a későbbi tudatos nyelvtanulásra is. Épp ez az egyik legfőbb értelme a korai nyelvtanulásnak. A másik cél a nyelvtanulás iránti érzékenység, fogékonyság kialakítása.
Miért hangsúlyozza a korai nyelvtanítással foglalkozó szakirodalom a tartalomalapúságot mint fontos jellemzőt?
Kovács Judit: A gyerekeket a pubertáskorig nem érdeklik a nyelvi formák, nem fontos számukra a nyelvi szabályok szerinti mondatalkotás, hiszen nem ismerik a nyelvtani rendszer alapfogalmait, az alany, állítmány, tárgy fogalmát, nem tudják, milyen igeidőt használnak, ettől persze kifogástalanul beszélnek anyanyelvükön. A gyerek számára az anya- és az idegen nyelv egyaránt arra szolgál, hogy üzeneteket közvetítsen. Amíg el nem rontjuk őket, egészséges kíváncsisággal fordulnak a világ felé. A tartalom kifejezése iránti igényük sokkal erősebb, mint az, hogy az adott tartalmat milyen formában kommunikálják. Ezért, ha például olyan tantárgyi tartalmakat közvetítünk számukra idegen nyelven, amelyeket anyanyelvükön éppen egyidejűleg sajátítanak el, akkor hihetetlen mennyiségű tartalom, szókincs befogadására képesek. Különösen motiválttá teszi őket az úgynevezett készségtárgyak – ének, rajz, testnevelés – tartalmainak közvetítése, mivel ezeken a területeken eléggé kicsi a félreértések valószínűsége. A fogalmi apparátust igénylő tárgyaknál ennek már több valószínűsége van. Mindez nem jelenti azt, hogy a kisiskolás nyelvelsajátítás későbbi fázisában nem lehet elkezdeni az elméletibb jellegű tantárgyak tartalmainak idegen nyelvi átadását. A történelemtanításban izgalmas tapasztalatokat szereztem. A tartalom alapú nyelvtanítás képes összehangolni a korai nyelvtanítás célját és eszközét. Hiszen a nyelvelsajátítás célja nem más, mint az, hogy valamilyen kommunikáció folyjék az adott idegen nyelven, méghozzá meghatározott, a gyerek számára vonzó, érdekes és főleg releváns tartalmakról. A megelőző évszázad nyelvoktatásának, de legfőképpen az orosz nyelv tanításának az volt a legfőbb problémája, hogy senkit nem érdeklő tartalmakon keresztül próbálta oktatni a nyelvet. A tartalom alapú nyelvoktatás a gyerek valós élethelyzeteihez alkalmazkodó tartalmakra épül, s ezáltal válik hatékonnyá.”
Érdemes a korai nyelvtanulási témát a neuropszichológia szemével is megnézni. Pubertás kor után elkezdett nyelvtanulás egyik sarokpontja az, hogy a gyermekek meg tudjanak tanulni olvasni és írni. Donauer Nándor neuropszichológus3 a következőeket írja az olvasás és agyműködés tekintetében:
„Egyrészt az olvasás az agy számára az egyik legbonyolultabb, legösszetettebb feladat - harminckét agyterület összehangolt munkája kell hozzá. Míg a beszéddel kapcsolatban vannak öröklött génjeink, amelyek segítenek abban, hogy a beszédértés, beszédképzés agyi területei a szociális hatások révén fejlődjenek, addig az olvasásnál ilyen "előhuzalozott" területünk nincsen, ami érthető, hiszen a beszédtevékenység kialakulása a prehisztorikus időkbe nyúlik vissza, míg az olvasás elsajátítása nálunk például csak Mária Terézia óta vált általánossá. Ezért is nagyon lassú ez a folyamat: a pszichológia ezt megszállásnak nevezi, mivel az olvasás megtanulása révén konkrét agykérgi területeket "foglal el" ez a tevékenység. Másrészt a mai gyerekek többsége olyan vizuális ingeráradatban él, ami nehezíti egyes, az olvasáshoz elengedhetetlen képességek egyenletes fejlődését.”3
Ebből jól érzékelhető, hogy ha egy gyermek diszlexiás vagy diszgráfiás lesz, esetleg ADHD-s, vagy egyéb olyan neurológiai hátterű problémája van, amely a frontális oktatásban nehezítetté teszi a tanulmányait, a nyelvtanulási lehetőségeinek is korlátokat emel, amennyiben explicit módon oktatják számára a nyelvet. A kisgyermekkori nyelvelsajátítás módszerével viszont ez a probléma kiküszöbölhető.
Alább pedig egy remek összefoglaló található Fűrész-Mayernik Melinda11,12 tollából:
A 9 leggyakoribb tévhit, ami a korai nyelvtanulás körül kering
Rengeteg a rossz beidegződés, a tévhit és mendemonda, ami a korai nyelvtanulás körül kering. “Hogyan fog megtanulni magyarul?” “3 éves koráig elég, ha az anyanyelvét tanulja.” “Se magyarul, se angolul nem fog tudni, össze fogja keverni a nyelveket.” “Megnémul.” “Diszlexiás lesz.” “Árt a szülő-gyerek bizalom kiépülésének.” És persze még a végtelenségig sorolhatnám azokat a mondatokat, amiket azok a szülők, barátok, ismerősök hangoztatnak, akik valójában nincsenek is tisztában azzal, hogy miről beszélnek, hiszen nincsenek ezek mögött hiteles tények, bizonyítékok.
Összegyűjtöttem azokat a tévhiteket, amiket a korai nyelvtanulás ellen szoktak felhozni, s igyekszem rájuk egyértelmű válaszokat adni, hogy azok a szülők, akik szeretnék gyermeküket már egészen kicsi korban bevezetni a nyelv szépségeibe JÁTÉKOS MÓDON, azok ne torpanjanak meg az ilyen és ehhez hasonló kijelentésektől, hanem bátran menjenek tovább az úton, amit kijelöltek maguknak az angol nyelv átadása során. Ugyanis az első lényeges dolog, hogy ez NEM TANULÁS, mint ahogyan a nevében illetik….
A 9 leggyakoribb tévhit, ami a korai nyelvtanulás körül kering:
1. A gyermek számára megterhelő egy-egy foglalkozás
Ha megfelelő módszerekkel történik, akkor biztosan nem megterhelő. A szakemberek külön terminussal jelölik a 10 év alatti és 10 év feletti tanulók idegen nyelvi fejlesztését. Az előbbit nyelvelsajátításnak, az utóbbit pedig nyelvtanulásnak nevezik. A nyelvelsajátítás az anyanyelvhez hasonló folyamat, amikor a gyermek észrevétlenül „felszívja, felszedi” a nyelvet, anélkül, hogy bármilyen összefüggést keresne, vagy szabályokat magyaráznánk neki. A második nyelv elsajátítása is egy ugyanilyen folyamat, így ez nem megterhelő a gyermek számára. Ennek azonban feltétele, hogy ugyanolyan formában és keretek között történjen, mint ahogyan az anyanyelvünket is átadjuk a gyermekünknek, játékosan, énekek és mondókák segítségével, élményteli tevékenységeken keresztül!
2. Diszlexiás lesz, tanulási zavarokat okoz. Ártalmas a gyerekre a korai nyelvi képzés
Nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a diszlexia és a tanulási zavarok összefüggésben állnának egymással, már csak azért sem, mert a két dolog nem ugyanazt az agyi területet érinti.
A diszlexiás gyerekeknek a fejlesztése visszanyúlik a kisgyermekkorba, hiszen újra „tanulnak” kúszni, mászni, hintázni, mondókáznak, tér-irány gyakorlatokat végeznek, hogy csak néhányat említsek. A játékos angolozás közben pontosan a gyermek mozgásigényét is próbáljuk kielégíteni, sokat vannak ölben, ritmusos mondókákat énekelhetsz neki, vizuális és auditív ingerek érik őket, lovagolunk, mászunk, mozgunk.
Amelyik gyermeknél előjön a diszlexia gyanúja, annál egyébként is felmerült volna, ilyenkor logopédus, gyógypedagógus és a nyelvtanár feladata megbeszélni a fejlesztési lehetőségeket.
3. Az idegen nyelv elveszi az időt a játéktól
A korai idegen nyelvi fejlesztés tevékenység közben történik. A gyermek fő tevékenysége pedig a játék, így az angolozással egy extra lehetőséget kínálsz a gyermekednek. A kicsi játék közben észrevétlenül sajátíthatja el a nyelvet.
4. Csak anyanyelvűek és nyelvtanárok taníthatnak a gyereknek második nyelvet
Vannak szülők, akik úgy gondolják, hogy „nem elég jó a kiejtésük, nyelvtanuk, s nem szeretnék rosszul átadni a gyermeküknek az angolt”. A szülői példa, minta természetesen nem elhanyagolható, de ha jól belegondolunk, akkor felmerülhet a kérdés, hogy ki számít anyanyelvű beszélőnek, ki az, aki tökéletesen beszéli a nyelvet ahhoz, hogy átadhassa. A magyar beszédünk sem mindig tökéletes, léteznek tájszólások és a nyelv is egy állandóan változó rendszer. Szerencsére pedig nem csak a szülőtől van lehetősége a gyermeknek angol beszédet, kiejtést hallani. Rengeteg segédanyag létezik az interneten, anyanyelvi beszélők által elmondott mondókák, dalok, mesék, filmek, amik kompenzálhatják a szülők hiányos ismereteit. (Egyébként pedig az iskolában sem feltétlenül anyanyelvű tanártól fog nyelvet tanulni a gyermek.)
Bátran beszélgethetsz a gyermekeddel angolul akkor is, ha csak néhány évet töltöttél nyelvtanulással, vagy kihagytál. Az angol nyelvű mondókákat és gyermekdalokat pedig azok sem fogják ismerni, akik jól beszélnek angolul, hiszen valószínűleg nem volt a nyelvvizsga része egyik ismerete sem… A lényeg, hogy szánj időt a saját magad fejlesztésére is, keress olyan hiteles forrásokat a kiejtéshez és a nyelvtani szerkezetekhez, amik alapján nyugodtan beszélhetsz a gyermekedhez, így nem kell azon aggódnod, hogy rosszul rögzül számára. Természetesen ez sem elhanyagolható tény, nagyon nehéz javítani az évekig rosszul rögzült hibákat, ezért fontos, hogy magad is fejleszd!
5. Tanuljon meg először az anyanyelvén
Az anyanyelv és az idegen nyelv szembeállítása gyakori érv a korai nyelvi fejlesztés ellen. Az ember agyában végtelen hely áll rendelkezésre a nyelvek számára, az átlagos egészséges ember agya nem csak egy nyelv tárolására alkalmas, a világ országainak jelentős része alapvetően többnyelvű. „Az egyik nyelvből megtanult szavak nem szorítják ki a másik nyelv szavait. Sőt, aki megtanul egy második nyelvet, szebben, helyesebben beszéli anyanyelvét, hiszen általános nyelvi és gondolkodási készségei fejlettebbek, mint azoké, akik csupán egy nyelvet ismernek.” –írja Dr. Kovács Judit kétnyelvűségi szakértő.
A Családinet szakértőjeként erről írtam egy részletes és mindenre kiterjedő cikket:
http://www.csaladinet.hu/hirek/gyerekneveles/kisgyerekek/21367/a_gyerek_tanuljon_meg_eloszor_az_anyanyelven_aztan_az_idegen_nyelveken_-_tevhitek_a_korai_nyelvtanulasrol
6. Ráér az iskolában nyelvet tanulni, majd ott behozza a lemaradást
A legtöbben azzal érvelnek a korai kezdés ellen, hogy azok a gyerekek, akik iskolában kezdik el a nyelvet tanulni, rövid idő alatt behozzák azokat a társaikat, akik már babaként, vagy óvodásként kapcsolatba kerültek valamilyen formában a nyelvvel.
Igaz, hogy a korai nyelvi fejlesztés során lassabb tempóban tesznek szert a gyerekek a nyelvi tudásra, mint a későbbi (akár iskolás) időszakban. Ez azonban igaz az összes többi tantárgyra is.
A lényeg azonban itt is, a hogyanon van! Nem mindegy, hogy a gyermek elsajátítja a nyelvet, vagy az iskolában már valóban tanulja azt. Akaratlanul is összefüggéseket keres és magyarázatokat vár, míg kicsi korban természetesen rögzül, hogy egy-egy dolognak akár több neve is lehet.A Családinet oldalán erről is írtam egy cikket.
http://www.csaladinet.hu/hirek/gyerekneveles/kisgyerekek/21485/raerunk_arra_meg_-_avagy_elegendo_az_iskolaban_elkezdeni_a_nyelvtanulast
7. Később fog majd beszélni az anyanyelvén (megkésett beszédfejlődés)
Az, hogy a gyermek mikor kezd el beszélni, nagyon változó. Vannak gyerekek, akik már 6 hónaposan pötyögnek szavakat, míg mások kivárják a megfelelő alkalmat (akár a 20 hónapos kort is). Az otthoni angolozás nem befolyásolja a beszéd kezdetét, csupán ha valakinél mindkettő előfordul, akkor könnyű az idegen nyelv rovására írni a késői kezdést.
Erről egyébként részletesen írtam itt:
https://angolkalauz.hu/korai-nyelvtanulas/megkesett-beszedfejlodes/
8. Össze fogja keverni a nyelveket
Valóban igaz, hogy kezdetben előfordulhat, hogy a gyermek összekeveri a két nyelvet, azonban ez csak ideiglenesen lesz így. Ez abból adódik, hogy a gyerek szókincse nem egyformán fejlődik a két nyelven, így először az egyik nyelv hiányosságait a másikkal pótolja. Ez természetes jelenség, amelyen majd idővel túljut. Még nem találkoztam olyan felnőttel, aki „úgy maradt” volna, hogy keveri a nyelveket. Ez a keverés egyébként pont azt mutatja, hogy a gyermek nem tesz különbséget a nyelvek között, természetes, hogy mindkettőt használhatja.
9. Ha logopédiai eset, akkor rosszabb, ha idegen nyelveket is tanul
Sem az anyanyelv, sem egy idegen nyelv hangrendszerének elsajátítása nem mutat egyenletes fejlődést. Néha bizonyos hangok különösen nehéznek bizonyulnak a gyermek számára még azután is, hogy már megérti azokat a szavakat, amelyekben az adott hang előfordul. Mindez azonban közel sem jelenti azt, hogy a gyermek nem lesz képes idővel tökéletesen kiejteni az adott hangot. Fontos, hogy a szülő az ilyen jellegű nehézségek leküzdésében segítsen a gyermeknek, bátorítsa, támogassa őt (s ne kezelje „logopédiai esetként”). Motivációval, játékosan oldhatók a gyermek frusztrációi, gátlásai, s odafigyeléssel fejleszthető.
____________________________________________________________________________________
Ma Magyarországon több olyan intézmény is működik, ahol idegen nyelv oktatásban a nyelvelsajátítás módszerét alkalmazzák óvodáskorúaknál főleg nemzetiségi illetve magán óvodákban, viszont kevés olyan, amelyik a magyar állami óvodapedagógiai rendszerbe illesztett „native speaker”-ek segítségével segíti az idegen nyelvi nevelést. Erre jó példa a „BGC Angol Ovi” program:
http://bgcprogram.hu/?fbclid=IwAR1FDU3HH8JuH8EYEtbTlrTmNQoQnPR3RwTuWM0d2VvLqpj6ZaFalTPRBpo
A BGC Angol Ovi programot működtető szervezet egyébként keresi a leendő óvodai, iskolai és önkormányzati partnereit bármerre az országban. A program adaptálható bérmely magyar óvodára és iskolára, egyszerűen csak a szülői közösségeknek kell kérvényezni a kapcsolatfelvételt az intézmények és a szervezet között.
Irodalom:
- dr. Kovács Judit (2012) A gyermek és az idegennyelv (ppt előadás -diasorozat); http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:IYVGfZXI_6EJ:ofi.hu/sites/default/files/ofipast/2012/03/A_gyermek_es_az_idegen_nyelv_1._szekcio__KovacsJudit.ppt+&cd=2&hl=hu&ct=clnk&gl=hu; (letöltve: 2019-10-28)
- J.Kovács (2004) A nyelvtanulás más is lehet, mint idegen szöveg szavainak preparálása Beszélgetés a korai idegen nyelvi nevelés lehetőségeiről, Országos Közoktatási Intézet, Új Pedagógiai Szemle (2004 április-május). https://epa.oszk.hu/00000/00035/00081/2004-04-np-Schuttler-Nyelvtanulas.html, (letöltve: 2019-10-28)
- https://magyarnarancs.hu/lelek/a_tobbseg_hatareset_-_dr_donauer_nandor_klinikai_szakpszichologus_neuropszichologus-73702; (letöltve: 2019-10-28)
- https://angolkalauz.hu/korai-nyelvtanulas/a-9-leggyakoribb-tevhit-ami-a-korai-nyelvtanulas-korul-kering/; (letöltve: 2019-10-28)
- https://www.pagony.hu/az-ovodaskori-nyelvtanulas-mint-jelenseg; (letöltve: 2019-10-28)
- Krashen, S.1981 Second Language Acquisition and Second Language Learning. Oxford: Pergamon
- Krashen, S. 1982 Principles and Practice in Second Language Acquisition. London: Prentice-Hall International
- Lenneberg, E. 1967 The Biological Foundation of Language. New York:Wiley Met, M. Phillips, J. 1999 www.Internationaledwa.org/resources/wl/mmet/starting language learning.pdf
- Penfield, W.-Roberts, L. 1959 Speech and Brain Mechanisms. Princeton: Princeton University Press
- Sharpe, K. 1991 Primary French: more phoenix than dodo now. Education 3-13, 19 (1).49-53.
- J.Kovács: Az óvodáskori nyelvtanulás, mint jelenség, https://www.pagony.hu/az-ovodaskori-nyelvtanulas-mint-jelenseg, (letöltve: 2019-10-30)
- M.Fűrész-Mayernik, A 9 leggyakoribb tévhit, ami a korai nyelvtanulás körül kering, https://angolkalauz.hu/korai-nyelvtanulas/a-9-leggyakoribb-tevhit-ami-a-korai-nyelvtanulas-korul-kering/; (letöltve: 2019-10-29)
Kiemelt szakemberek a témában
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
Komment írása