Kognitív viselkedésterápia szorongás kezelésére

Ebben a rövid cikkben tudományos vizsgálatokat is találsz, amikre rá tudsz keresni.

A kognitív terápia külföldön elsődleges terápiás metódusnak számít a szorongásos zavarok kezelésében, melyet a nyugati országokban az állam (TB) is támogat.

Bár a legtöbb kutatás a felnőtt populációt vizsgálja, vizsgálatok kimutatták, hogy jelentősen javítja a szorongásos zavarok tüneteit gyermekeknél és serdülőknél is egaránt, ahol a javulás a kezelés befejezése után két évig is fennmaradt (Ishikawa, Okajima, Matsuoka, & Sakano, 2007).

A specifikus szorongásos zavarokra összpontosító kutatások kimutatták, hogy a CBT hatékony kezelési mód a pánikbetegség esetén, egyes kutatások szerint pedig jobb, mint a gyógyszeres kezelés (Mitte, 2005).

A CBT nagyfokú javulást eredményez a generalizált szorongásos zavar esetén (Cuijpers et al., 2014), nagy előnye, hogy csökkenti a zavar legkiemelkedőbb tünetét, az aggodalmaskodást (Hanrahan, Field, Jones és Davey, 2013).

A vizsgálatok igazolták, hogy ez a terápiás metódus igen hatékony a szociális fóbia kezelésében (Powers, Sigmarsson és Emmelkamp, 2008) és a kliensek jobb eredményeket tapasztaltak a kezelés megszakítása után is, mint azok, akik csak gyógyszert kaptak (Fedoroff és Taylor, 2001).

Poszttraumás stressz zavar esetén a kliensek a traumával kapcsolatos ingereket (például a traumatikus emlék képzeletbeli kitettségének és a környezetben található traumával kapcsolatos jelzéseknek való kitettséget), hatékonyabban és jobban kezelték, mint a nem traumára fókuszáló terápiák esetében, mint például a nem direktív tanácsadás és a pszichodinamikus pszichoterápia (Bisson & Andrew, 2008). Ezenkívül a kutatások azt is kimutatták, hogy jelentős javulást eredményez specifikus fóbiák esetén, az in vivo kitettséget magában foglaló kezelés nagyobb javulást eredményez, mint a képzeletbeli vagy virtuális valóságnak való kitettség önmagában (Wolitzky-Taylor, Horowitz, Powers és Telch, 2008). A CBT -ben használt expozíciós gyakorlatok rendkívül hatékony kezelésnek bizonyultak a rögeszmés-kényszeres zavarok esetében is (Olatunji, Davis, Powers és Smits, 2013), melyek megakadályozzák a klienseket a kényszeres cselekedetek alkalmazásában.