Házasság és boldogság

Szondy Máté (2010) szerint szinte a világ összes kultúrája elismeri az együttélés intézmények által szabályozott formáját pl. a házasságot. A házasságokra jelentős hatással bír az adott ország kultúrája, történetei fejlődése. Magyarországon a házasság egy nő és egy férfi közötti jogilag meghatározott viszonyrendszerre utal.

A házasságokra egyesek úgy tekintenek, mint a boldogság legelemibb alkotó elemére, mások szerint a házasság nem függ össze boldogsággal, vagyis boldogságot nem befolyásolja az, hogy házasságban élünk-e. A statisztikai adatokat vizsgálva a nyugati kultúrájú országokban magas a válással végződő házasságok aránya, ami hazánkra is jellemző. Szondy Máté (2010) szerint a legtöbb kutatás azt igazolta, hogy általában a házasságban élő emberek boldogabbnak érezték magukat azoknál a személyeknél, akik egyedül állók voltak, vagy elváltak, illetve azoknál is, akik nem váltak el a házastársuktól csupán szétköltöztek. A kutató szerint ebből nem az következik, hogy házasság tesz boldoggá, mivel: a már eleve boldogabb emberek házasodnak meg, míg a kevésbé boldog személyek kis valószínűséggel mennek bele egy házasságba.

Szondy Máté (2010) szerint a hosszútávú pszichológiai vizsgálatok szerint a házasságkötést követő egy-két évben a személyek boldogabbnak érzik magukat, mint a házasságkötés elött és után. Ez részben összefügg azzal, hogy ebben az időszakban a pszichológiai adaptációs képesség felpörög, azaz kevésbé leszünk érzékenyek bizonyos problémákra. Ezek a problémák akkor lesznek zavarók újra, amikor visszaáll az adaptációs rendszer az eredeti szintre, nagyjából házasságkötést követő két év elteltével.  

Szondy Máté (2010) szerint a magyar pszichológiai kutatások eredményei alapján önmagában a házasság nem befolyásolja a boldogság szintet. A boldogság szintet a házassághoz szorosan kötődő társas támogatás javítja, amit nagyrészt a házastárstól és a családtól kaphatunk. A nők esetében ez a fajta társas támogatás csökkenti a depresszió valószínűségét, míg a férfiak esetében növeli koherencia érzetet, vagyis azt, hogy a férfi életének van célja, és élete egyfajta kerek egészet alkot.

A családok életében elég sűrűn következnek be változások, amelyekhez alkalmazkodni szükséges pl. gyermekek születése. Ezekhez a ciklusokhoz kapcsolódóan változik meg a boldogság szint is. Ennek egyik legjobb mutatója a családi élettel kapcsolatos elégedettség, mely a házasságkötéskor a legmagasabb. Ezt követően általában csökkeni kezd. A házastársak időskorára, amikor már régen kirepültek a gyermekeik, akkor megint egy erőteljes elégedettség figyelhető meg, talán ez azzal áll összefüggésben, hogy gyermekek kirepülését követően házastársak újból felfedezik egymást, újra közelednek egymáshoz.  

Hollósy-Vadász Gábor