Ez a szerelem?

A fiú és a virág

Bolond egy idő van mostanában. Egyik pillanatban még hét ágra süt a nap, aztán hirtelen elsötétül az ég és szakadni kezd az eső. Az ember már nem tudja mire számítson. A gyerekeket persze mindez nem érdekli. Ők a pillanatban élnek és a pillanat tele van ígéretekkel. Az utca háttérzajából egy gyerekhang szűrődik ki. Muszáj rá odafigyelni. Teletorokból beszél, hivalkodóan: de szép ez a virág, hú milyen szép! De hát ez egy kisfiú! – veszem észre csodálkozva a hang büszke tulajdonosát. Egyik tenyerével takargatja a másikat. Óvatosan emelgeti résnyire csuklóját, így kecsegteti környezetét a bepillantás reményével.

Nem tagadom kíváncsivá tett. Kinek szól ez a színjáték? Sokáig tartott mire a fiú elérte célját. Egy pörgő szoknyás, szöszi kislány bukkant elő a tömegből, szaladt a fiú felé. Ez a Szerelem – mosolyogtam el magam. De szép ez a virág! – harsogja a fiú. Nem mutatom meg neked!. És hátat fordítva rejti el a tenyerébe zárt kincset a lányka elől. Az csalódottan hátrál, tanácstalan. Egy darabig még ott toporog masnis kiscipőjében, aztán kelletlenül enged egy erélyes hang hívásának.

Gyere már! Máskor ne szaladj el mellőlem! – inti engedelmességre az anyja.

…………………………………………………………………………………………………..................................................................................................................................................................................................................................

Mire a fiú megfordult, a lány már sehol sem volt. Elnyelte az utca forgataga. Megmutassam? - kiabált utána kétségbeesetten a fiú és szétnyílt ujjai közül kiesett egy szirmait vesztett pitypang. Ez a szerelem – gondoltam és derűsen léptem át egy előttem elterülő napfényben fürdő pocsolyát.