Egy mozgáskorlátozott ember is vágyhat a szex után?

(Szerzők: Gróf Csilla, Pásztor Dániel)

Az egyik nyári hétvégén nálunk jártak a barátaink. Imádjuk a kerti partit, így most is együtt sütöttünk és főztünk. Közben sok vicces dologról is beszélgetni szoktunk, de most kivételesen komoly dolgok is terítékre kerültek. Sokféle téma elő szokott kerülni általában a közös étkezéskor, munkahely, barátok, család, párkapcsolatok és így a szex is néha. A társaságban egyikünk (nevezzük itt őt Annának) egy lány mozgássérült, akinek születése óta részlegesen bénultak a lábai, s bottal kénytelen járni. Anna egyébként csinos és kedves lány, a mai kor nő ideáljának teljesen megfelel. Mégis nehezen tudja elképzelni azt a helyzetet, hogy randizzon előre megbeszélt helyen és időpontban egy ismeretlennel vagy, hogy társkeresőre felregisztráljon. A partnerek sok esetben meglepettséggel fogadják az ő mozgáskorlátozottságát, s rendre nem kertelve megkérdezik tőle „Hogy tudsz így szexelni?”. Hát egy ilyen kérdéssel indítani egy randit kicsit olyan, mintha tárgyiasítanánk a másik embert kapásból, meg sem akarván ismerni a másik személyiségét, lelkét. Egy ilyen kérdést kapni egy randi elején, az ember kicsit úgy érezheti, hogy handycap-pel indul. Persze Anna közel se veszi ma már az efféle felütéseket zokon. Egyrészt mert az édesanyja is célra tartóbbra nevelte, másrészt pedig igyekezett megismerni és elfogadni a határait, lehetőségeit. Azt fogalmazta meg beszélgetésünk alatt, hogy azokkal az emberekkel tudott közös hangot találni párkapcsolati szempontból, akik nem gondolták magukról, hogy a civilizált világ minden vonzó paraméterét birtokolják.

Én, mint nem mozgássérült persze azt hittem, hogy Annának nehezére esik az ismerkedés, a társas kapcsolatok létesítése, de erre Anna rácáfolt egyből azzal, hogy barátságunk ideje alatt többször is volt kapcsolata testileg egészséges férfiakkal, s párkapcsolatra is szert tett nem mozgássérült férfival. Ha faggattam a szexuális lehetőségeiről, mosolyogva elmondta, hogy nincs abban semmi ördöngösség, csak picivel több türelem és odafigyelés szükséges az ő irányába a párjától. Mivel ő egy szubkultúra része, így beszámolt a hasonló helyzetű társairól is, akik a mai világban kevéssé viselkednek úgy egy ilyen hátrányt birtokolva, mint akik valóban hátrányos helyzetűek is. Azt gondolom, hogy betudható ez annak, hogy sokkal kevésbé előítéletes a mai világ a „mássággal” szemben, mint korábban.

Ha Anna nem lenne ilyen stramm lány, nyilván lelki gát lenne benne a társkeresésre. Anna viszont arra is utalt, hogy az édesapja és az édesanyja is mindig szerette és bíztatta gyerekkorától kezdve minden téren, legyen szó tanulásról, célok eléréséről, érdekérvényesítésről, lehetőségek felkutatásáról, együttműködés kialakításáról, stb. Kiemelte a szerető, dédelgető közeget, s azt, hogy ő és a testvérei, és szülei a mai napig ebben a szeretetben erős szövetséget alkotnak. A család támogató magatartása sokat jelent Annának mind a mai napig, így közel se lombozódik le rendre, ha a saját helyzetére tekint. S mivel születésétől fogva ilyen, ezt a helyzetet fogadta el kiinduló pontnak, s nincs veszteség élménye.

Helyes szülői nevelési módszerekkel, valamint az egyén és a környezet megfelelő hozzáállásával Anna pszichéje, társas és szexuális élete is lehet egészséges, adott esetben a problémák ugyanúgy javíthatóak, minden akadály leküzdhető, mint fizikailag ép embertársainál.

Összegzés:

Rengeteg – sok esetben negatív - sztereotípia él a mozgáskorlátozottak életével kapcsolatban.  „A sztereotípiák olyan személyiségi sémák, amelyek a gyors és hatékony adatfeldolgozást segítik elő. A köztudatban a sztereotípia fogalma negatív csengésű - sokszor tévesen azonosítják az előítélettel -, de az agyunk számára nélkülözhetetlen információosztályozó folyamat része. Az így meghatározott és elraktározott adatok azonban az egyénre kivetítve pontatlanok és ezért félrevezetőek lehetnek, viszont a sémák használata nélkül sokkal kevesebb információt tudnánk feldolgozni.” (7)

A mozgássérültekkel kapcsolatos sztereotípiák egy része napjainkban azt sugallja, hogy a mozgáskorlátozottak nem teljes értékű emberek, és ez az érintettek önértékelésében gondokat okozhat. Az önértékelési zavarok mellett, okozhat szorongásos tüneteket, depressziót, deperszonalizációt, a közösségtől való elidegenedést, és a társas kapcsolatoktól tartózkodást. A „nem mozgássérültek” részéről a mozgássérültek felé esetleges negatív megítélés kiválthat szintén szorongást, kellemetlen rossz érzést, valamint antiszociális reakciót. Mindezek eredményeképpen a mozgáskorlátozottak mindennapi élete gyakran pszichésen sokkal nehezebb, mint fizikailag. Így két fél között keletkezhet érzelmi szakadék, ami bizony a mozgássérültek esetében a randizást is megnehezíti.

Testileg és szellemileg ép emberek számára szoktak szervezni különböző testi és szellemi fogyatékossággal kapcsolatos érzékenyítő tréningeket (8), ami egy lehetőség, hogy közelebb hozza az egyéneket egymáshoz, és eloszlassa az egymással kapcsolatos negatív előítéleteket, valamint színteret teremthet a kapcsolatteremtésre ép és testi vagy szellemi fogyatékossággal élő emberek számára. Ez a szerveződés segíthet az Annához hasonló embereknek is feloldani az ilyen okokból keletkezett önértékelési zavarait, és segíthet több önbizalmat szerezni, hogy bátrabban kereshessenek barátokat, párt.

Irodalom:

1. Dr. Fejes András: Testi sérültek szexualitása, Budapest, 1994.
2. https://www.betterhealth.vic.gov.au/health/ServicesAndSupport/disability-and-sexuality, (letöltve: 2019.10.28.)
3. https://link.springer.com/article/10.1023/A:1005562813603, (letöltve: 2019.10.28.)
4. https://link.springer.com/article/10.1023/A:1021493615456, (letöltve: 2019.10.28.)
5. https://www.fpv.org.au/for-you/people-with-a-disability/physical-disability-and-sexuality, (letöltve: 2019.10.28.)
6. Szexiskola, (mozgássérültek szexuális élet része)Youtube (angol felvilágosító sorozat); https://www.youtube.com/watch?v=Ms0qxeIOtRY&t=91s
7. Sztereotipia, https://hu.wikipedia.org/wiki/Sztereot%C3%ADpia, letöltve: (2019-11-12)
8. http://nemadomfel.hu/erzekenyito_trening/