Amikor elillan a rózsaszín köd, avagy az őszinteség hiánya a párkapcsolatokban

A párkapcsolatokkal foglalkozó pszichológusok gyakran tapasztalják, hogy az őket felkereső éppen krízisben lévő párok szinte mintha nem is ismernék egymást, annak ellenére, hogy akár több éve(tizede) együtt élnek. Vagyis a krízisnek a valódi oka, hogy párok kialakítanak egy elképzelt képet a másik félről, és ez a kép a krízis során széttörik. Ezt úgy is értelmezhetjük, hogy a párkapcsolatokan gyakran a vágyainkat és a fantáziánkat vetítjük ki a másik személyre és nem törekedünk arra, hogy valójában megismerjük őt. Amikor ez a kivetített kép elkezd repedezni, akkor kezdünk rájönni, hogy milyen tulajdonságokkal is rendelkezik a másik valójában.

Ekkor szokta a pár megélni az első komolyabb konfliktusait is. A kérdés az, hogy melyek azok a területek, amelyek esetében fel kell vállalni a konfliktust és melyek azok, amelyek esetében ettől érdemes eltekinteni. Ennek során azt érdemes mérlegre tenni, hogy az adott konfliktus fel nem vállalása mennyi indulatot és ezzel együtt potenciálisan haragot okozhat az egyénben, illetve hosszú távon nem eredményez-e olyan frusztrációt, ami a kapcsolat hosszútávú fentmaradását veszélyezteti. Azzal, ha nem vállaljuk fel a konfliktust a másikkal, vagy nem mondjuk el az esetleges negatív kritikánkat, egyben annak a lehetőségét is kizárjuk, hogy másik változtasson, potenciálisan jobbá váljon.

Ennek az őszinteség megkerülhetetlen feltétele. Azt, hogy mennyire vagyunk őszinték a hozzánk közelálló személyekkel, azon múlik: korábban, milyen viselkedési mintákkal azonosultunk, milyen tapasztalataink vannak, egy szeretetkapcsolatban, mennyire szabad őszintének lenni a másikkal. Pl. a gyermek őszintén elmondhatta-e véleményét a szülei cselekedeteivel kapcsolatban. Az őszinteségre szintén erőteljesen hat az, hogy gyakran a negatív kiritkát nem tudjuk megfelelően kezelni, emiatt gyakran úgy érezhetjük, hogy a negatív kritika megfogalmazásával a kapcsolatot veszélyeztetjük. Pl. a pár egyik tagja éttermi meghívással várja az késő estig dolgozó párját, és véletlenül rossz étteremet választ, amit a pár másik tagjának nem tetszik, akkor a rossz éterem választással kapcsolatos negatív kritika kifejtése könnyen átcsúszhat személyeskedő irányba. „Te még azt se tudod megjegyezni, hogy melyik a kedvenc éttermem”.

A párkapcsolaton belüli őszinteség egyik másik vissza tartó ereje az lehet, ha a pár egyik tagjai azt érezteti (nem tudatosan) a másikkal, hogy csak akkor tarja őt szerethetőnek, ha nem őszinte, azaz nem saját magát adja, hanem annak az elvárásnak igyekszik megfelelni, amit a párja megfogalmaz felé. Ez néha ténylegesen is megjelenik, de a legtöbb esetben csupán egy érzet, ami irreális félelmekből táplálkozik.

Hollósy-Vadász Gábor