Minden egyes üzenetnek létezik a négy oldala, akár tudatosítjuk, akár nem. Amikor az üzenetet küldjük, akkor általában az egyik oldal kiemelt szerepéből tesszük azt. Tehát ugyanaz az üzenet számos más információt is hordozhat. Ezek minden oldalon lehetnek nyílt jelzések, de lehetnek burkolt jelzések is.
Ha valakitől azt kérdezem, hogy „Hogy van?” – ez tipikus kapcsolati aspektusból küldött üzenet, és ha a befogadó ezen a szinten kezeli, akkor csak annyit mond, hogy „Köszönöm jól.” De ha az adó és a befogadó más aspektusból értelmezi az üzenetet, akkor nem értjük a helyzetet, és csodálkozunk, vagy legalábbis furcsálljuk a dolgot. Ha az előbbi kérdésre hosszan és kimérten kezdjük el magyarázni egészségi állapotunkat, akkor az adó türelmetlen lesz, mert üzenete a kapcsolati szintet célozta meg.
Természetesen ennek az üzenetnek is lehet tartalmi aspektusból való szemlélete, ha valaki éppen akkor jött ki a kórházból, és valóban az egészségi állapotára vagyunk kíváncsiak.
Minden egyes üzenettel magamról is közlök valamit, ami árulkodik rólam. Az előbbi példában, én milyen „aranyos, kedves, barátságos stb. vagyok”, hogy észreveszlek, és kapcsolatba lépek veled.
Felszólító aspektusa is lehet: „Vegyél észre, én is itt vagyok, foglalkozzál velem!”, vagy „Számolhatsz velem!”.
Természetesen az üzeneteket az adott szituációban és az adott kontextusban lehet valójában értelmezni, de érdemes figyelni az üzenet „négy fülére”. Ez segíthet bennünket abban, hogy a közlés valódi szándékát jobban értelmezzük, mint befogadók; illetve abban is, hogy mint adók közléseinket egyértelművé tegyük, vagy éppen homályba burkoljuk, ha ez a célunk.
Komment írása