Ideges vagyok vagy szorongok? És mi a különbség?

Gyakran halljuk izguló emberektől, hogy "Szorongok a vizsgától" és van, hogy állandó jelleggel szorongó, komoly tüneteket mutató emberek legyintenek és mondják, hogy "Csak ideges vagyok kicsit". Lehet, hogy félrehasználjuk kicsit ezeket a kifejezéseket? Ha remegsz, izzadsz, riadtan keresed a kiutat, az vajon idegesség vagy szorongás? Lehet hogy mindkettő? 

Az idegességről

Az idegesség olyan, mint egy jelzőlámpa: ha nyomás nehezedik ránk, ha fenyegetésként érzékelünk valamit magunk körül, felpörget és segít megküzdeni a helyzettel. Azaz általában konkrét helyzet váltja ki és mindenki megéli bizonyos dolgokkal kapcsolatban.

Hogyan mutatkozik meg ez? Hevesebben ver a szívünk, kiszárad a szánk, megfeszülnek az izmaink, izzadunk, elönti arcunkat a vér. Ezt nevezzük az idegrendszerünk szimpatikus válaszának, egyszerűbben pedig a "Harcolj vagy menekülj" reakciónak. Mindezt gyakran kíséri még az önmagunkban való kételkedés és negatív gondolatok.

Összességében ez érthető, ha az evolúciós gyökereit nézzük: Ha őseink átemetileg veszéllyel találkoztak, akkor a testüknek reagálni kellett, fel kellett készítenie őket a ragadozók, természeti jelenségek okozta fenyegetésekre. Ma egy kicsit máshogy néznek ki ezek a stresszforrások: egy előadás tartása, egy dolgozat, nehéz beszélgetések a családdal vagy a főnökünkkel vagy akár egy randi. És a legtöbb esetben nincs is ezzel baj. Ez egy természetes reakció és sok esetben ez növelheti a motivációnkat, javíthatja a teljesítményünket, segíthet az összpontosításban, de mindenesetre nem akadályoz minket komolyan a feladatok, tervek végrehajtásában. 

A szorongásról

Talán épp itt lehet megfogni a legjobban, hogy mi a szorongás ezzel szemben. Ugyanis a szorongás ezeknek a reakcióknak egy állandósult, hosszú távon jelenlévő változata. Nem múlik el a helyzet lefolyása után és minden alkalommal ugyanolyan intenzitással tér vissza. 

Sőt, gyakran a stresszes szituációk kerüléséhez vezet. A szokások ilyen megváltozása aztán abba torkollik, hogy kevesebb valós élményünk lesz azokról a helyzetekről, amiktől félünk. Nem megyünk el a randira, lemondjuk a baráti találkozót, halogatjuk a komoly beszélgetést. Csak a fejünkben játszódik le újra és újra a múltbeli vagy lehetséges  történés, várhatóan persze a legrosszabb kimenettel elképzelve, amitől még  tovább nő a szorongás. Tehát elkerülünk, mert szorongunk és szorongunk, mert elkerülünk. 

Lehet, hogy ez az állapot  néhol intenzívebben mutatkozik, néhol a háttérbe szorul, de mindig ott bujkál és gyakran még csak konkrét szituációkhoz sem kapcsolódik. Ez a működésmód leszívja mentális erőforrásainkat, amikre szükségünk lenne a hétköznapokban való megfelelő működéshez, megnehezíti a jó dolgok értékelését és megbénít. 

Mik a szorongás tünetei?

A szorongásnak klinikai definíciója és a különböző fajtáinak hivatalos diagnózisa is van, ezért a vele járó tünetek komolyabbak és szigorúbban vannak meghatározva. Ezek közé tartoznak az idegességnél már felsorolt fizikai tünetek, de ezekhez hozzáadódhatnak a következők: 

• Félelem a kontroll elvesztésétől és halálfélelem
• Szétszórtság, nehéz koncentráció
• Emlékezéssel kapcsolatos nehézségek ( például a pozitív emlékek elérhetetlenné válnak, a negatívak aránytalan súlyt kapnak) 
• Ingerlékenység, idegesség (igen, az idegesség, mint tünet lehet a szorongás része is)
• Állandó készenlét, éberség 
• Deperszinalizáció és derealizáció: Amikor úgy érzi az ember, hogy elszakadt önmagától és a külvilágtól, szinte egy üvegfal mögül, bizonyos távolságból szemléli magát és az eseményeket. 
• Fizikai fájdalom átélése 
• Hányinger és gyomorfájás

Természetesen nem egy-egy tünet választja el egymástól az idegességet és a szorongást. Bárki átélhet időről időre hányingert vagy szétszórttá válhat, ha nagyon rágörcsöl valamire, tehát a két fogalmon belül is vannak fokozatok, de a legfontosabb különbségeket az alábbi táblázat foglalja össze:

Hogyan kezeld az idegességet?

Az idegesség kezelésében mindenkinél más jön be, más technikák működnek a legjobban. 

Sokaknak megvannak a maguk rutinjai, apró szertartásai, amik biztonságot nyújtanak és segíthetnek egy állásinterjú vagy fellépés előtt összeszedni a gondolatokat. Olyan ez, mint mikor egy gyermek az óvodába járás első napjaiban magával visz egy plüssállatot, magánál tartva ezzel egy darabot a biztonságos  otthonból. 

Vannak, akik a felkészültségben látják a kulcsot:  addig gyakorolnak, amíg teljes magabiztossággal tudnak kiállni egy helyzetben vagy gondolatban elpróbálják a nehéznek ígérkező beszélgetéseket.  

Valaki a fizikai végénél fogja meg a dolgot és igyekszik lelassítani a légzését, nagy levegőket vesz, megpróbálja ellazítani az izmait, nyitott testtartást vesz fel, relaxál vagy egyszerűen mosolyog egyet, ugyanis ez visszahatva az agyműködésre automatikusan növeli az endorfinszintet. 

Megint mások a gondolatoknál lépnek közbe és igyekeznek poztívak maradni, önnyugató technikákhoz fordulni. Ilyen például valamilyen pozitív emlék vagy hely felidézése vagy magának az idegességnek a normalizálása: tudatosítani, hogy ez természetes reakció és hogy el fog múlni. Segíthet a naplóírás is: utólag feldolgozzuk a történteket és átláthatóvá tesszük magunk előtt, hogy valójában mekkora is volt a ránk leselkedő veszély és ezzel csökkentjük a következő, hasonló szituáció ijesztőségét. 

És a szorongást? 

Természetesen a szorongás oldásában is segítségünkre lehetnek a fent felsorolt módszerek. Segíthet még a stimulánsok, mint a koffein, nikotin kerülése; az alvási szokások javítása; a rendszeres testmozgás. Azonban ha egy erős, nem múló és a hétköznapokat megnehezítő szorongásról van szó, akkor érdemes szakemberhez fordulni, aki segít ennek leküzdésében. 

A terapeuták, pszichológusok szorongásos zavarok esetén segíthet a megfelelő megküzdési eszközök kiválasztásában és gyakorlásában. Gyakran a kognitív viselkedésterápia eszköztárát használják (CBT), amely segít a félelmekkel való szembenézésben, a triggerek megtalálásában és a negatív gondolatok megvizsgálásában, átalakításában. Adott esetben pedig ezeket kombinálják valamilyen gyógyszeres kezeléssel. 

Ha nem tudod, mivel is állsz szemben, elsőként jó vízválasztó lehet, ha megfigyeled magad a fent leírtak tükrében: Kövesd nyomon, akár írd le hangulataidat, érzelmeidet napközben és próbáld meg elcsípni a triggereket, azaz azokat az eseményeket, amik kiváltották belőled ezt az állapotot. Ha ezeket jól meg tudod határozni és tünetek konrét eseményekkel kapcsolatban merülnek fel, akkor valószínűleg idegességet élsz át, ellenkező esetben a szorongás valamely formáját. 

Köszönöm, hogy elolvastad a cikket. Remélem, segített megérteni a szorongás és idegesség közti különbségeket és így már bátrabban tudsz kísérletezni, hogy mit vess be ellenük.