3 gyakori pszichológiai tévhit - a diagnózisokról

A pszichológia az a tudomány, melynek eredményei nagyon sok embert érdekelnek, hiszen a pszichológia elsősorban rólunk, emberekről szól. Épp ezért nagyon sok szakkifejezés kerül be a köztudatba, ahol némileg módosulva, esetleg eredeti jelentésüket elveszítve járnak szájról-szájra, sokszor félreértéseket okozva. Ez a cikk három gyakori, általában téves "diagnózist" mutat be, abban a reményben, hogy ezzel segít tisztázni néhány tényt és elkerülni számos félreértést.

1. A skizofrénia nem azt jelenti, hogy valakinek több személyisége van.

Gyakori tévhit, hogy a skizofréniában szenvedő embereknek több személyisége van, amik szándékosan, vagy véletlenszerűen váltják egymást és egymástól akár teljesen eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek. Ezzel szemben, a multiplex, tehát többszörös személyiség tüneteitől szenvedő személyek erre vonatkozó diagnózisa a disszociatív identitás zavar, ami a disszociatív zavarok csoportjába tartozik, míg a skizofrénia a skizofrénia spektrum része, legjellemzőbb tünetei a téveszmék, hallucinációk és az inkoherens beszéd.

2. A depresszió nem pusztán rossz kedv, vagy szomorúság.

Akár a korábban említett skizofrénia és disszociatív identitászavar, a depresszió is egy klinikai kórkép, melyben meghatározott tünetek minimum két hétig fennállnak, a betegség pedig bizonyos terápiák segítségével gyógyítható. Ez azt is jelenti, hogy míg a rosszkedv elmúlhat egy természetben tett séta, vagy rövid testmozgás hatására, addig a depresszió nem. Épp ezért, nem szabad alábecsülni és egy legyintéssel elintézni a depresszióra utaló jeleket, ha a levertség hosszabb ideig fennáll, elsődleges fontosságú a segítségkérés!

3. Korunk egyik legfelkapottabb kifejezése: a nárcizmus.

Manapság minden második pszichológiai témájú cikkben megjelenik a nárcizmus és előszeretettel aggatjuk a nárcisztikus jelzőt az általunk nagyképűnek tartott ismerőseinkre, elfeledkezve arról, hogy a jelenség sokkal összetettebb ennél. Amit a leggyakrabban figyelmen kívül hagyunk, hogy a nárcisztikus személyiségzavarban szenvedők a tündöklő homlokzat mögött valójában végtelenül bizonytalanok, ez jelentős szenvedést okoz nekik, de a segítségkérés sokszor a nehezükre esik. A másik, ami fontos a nárcizmussal kapcsolatban, hogy általában két típusú nárcisztikus személyiséget különböztetünk meg: a mindenki által "ismert", sztereotipikus "vastagbőrű" nárcisztikusok, és a "vékonybőrű" nárcisztikusok. Ők nem állnak a figyelem középpontjában, nem mutatják be magukat sokkal jobbnak a többieknél, de a kritikákra hasonlóan érzékenyen reagálnak, mint a vastagbőrű nárcisztikusok, a gondolataik hasonlóan grandiózusak, csak ezt sokkal jobban elrejtik és kevésbé mutatják ki. Így előfordulhat, hogy olyan emberek szenvednek a nárcizmustól, akikről nem is sejtenénk, épp ezért fontos, hogy ne használjuk ezt a kifejezést meggondolatlanul, hiszen ezáltal az eredeti, szakmai jelentésétől foszthatjuk meg azt.