Székely Zsófia Rita

Szeretnél több szabadságot a saját életedben? Megértem, én magam is így voltam vele. :-D 

Tudod, mi a szabadság másik neve? Felelősségvállalás... Bizony, de nem csak abban az értelemben, ahogy a hétköznapokban hivatkozunk rá, hiszen felelősségvállalásként leginkább arra gondolunk, "kin lehet a végén elverni a port". 

Ez semmi más, mint a következmények viselése; önmagában még semmi szabadság nincs benne, hisz így is úgy is engem érintenek a saját nehézségeim... 

A felelősségvállalás ott kezdődik, hogy felelősséget vállalok azért, kitaláljam, mit szeretnék. Döntéseket hozzak, amelyek a vágyaimat támogatják. Beleállok és képviselem magamat akkor is, amikor nehéz, vagy ha ez a komfortzónámon kívül esik. 

Ha a padlón találom magam, felállok, nem vesztem el a magamba vetett hitet. Tanulok a hibámból, és megyek tovább. Egy szóval képviselem magamat a világban, és nem a sodródást választom. A kulcsszó itt a választás: a döntés és elköteleződés valami mellett, amit a legközelebbinek érzek önmagamhoz.

A többség nem az igazságot keresi, hanem megerősítést abban, hogy amit hisz, az maga az igazság. 

Ha folyamatosan kívül keressük magunkat, a megerősítést is kívülről várjuk, és közben elfelejtjük, hogy a személyiségünket nem lehet shoppingolni: felpróbálhatunk néhány gúnyát, de nem azért, hogy másoknak tetszen, hanem azért, hogy mi magunk jól érezzük magunkat benne.

Itt kell lejönnünk a fejünkből a szívünkbe: nem logikával, nem külső helyesléssel, hanem belső iránytűnk segítségével találjuk meg, kik vagyunk és mit akarunk. Aki ezt nem érti, gyakran választ egy illuzórikus személyiséget, amiről azt hiszi, hogy „ez vagyok én”, és várja, hogy mások folyamatosan megerősítsék ezt az illúziót. Egy ilyen gúnyát levetkőzni néha hosszadalmas folyamat, mert sok-sok hit és önlimitáció kapcsolódik hozzá. El kell a segítség, hogy a trendi helyett egy önexpresszív és kényelmes ruhát tudjunk magunk számára tervezni, hisz ez az út maga az önismeret.

Ameddig a fejedben pörögsz fent, kifelé nézegetsz, analizálsz, addig folyamatosan attól fogsz rettegni, hogy valamiből kimaradsz, talán pont most jöhet a megoldást hozó program, partner, állás, üzlet, kinek mi éppen a gumicicája, amit keres, és amitől a boldogságot reméli. Ez egy elég fárasztó, folyamatos rohanást és elégedetlenséget eredményező élet, ami eleve bukásra van ítélve. Újra és újra történnek ugyanazok a fájdalmat okozó sztorik, reméled, hogy majd a következő más lesz... Majd mégsem... Mérges vagy magadra, a többiekre, a világra, Istenre, és csak pörögsz, pörögsz körbe a magad építette ketrecben, amely egyre fullasztóbb.

Álljunk meg egy pillanatra, és tisztázzunk pár kérdést, hogy erőnk szétfolyatása helyett valóban oda tudjuk fókuszálni a figyelmünket, ahol valódi hatást érhetünk el. Valóban készen állsz rá, hogy letedd a szenvedést? Mert ha az őszinte válaszod erre az, hogy még nem, akkor nyugodtan sodródj tovább, szerezz további tapasztalatot, és ha a következő kört is befejezted a mókuskerékben, remélhetőleg elkötelezettebben állsz bele abba, hogy kitörj belőle, kezedbe vedd az irányítást és lépéseket tegyél önmagad meggyógyítása felé. 

Ez azért fontos, mert ugyanis se én, se más kolléga nem fogja tudni neked megadni a kezdő lépést; a valódi elköteleződés önmagad mellett.

Ez nem olyan, mint az autószervíz, ahova beadod az autót, majd két nap múlva minden szuper. Ebbe a folyamatba bele kell tenned magad, és szembe kell nézned a démonaiddal, de ebbe a folyamatba nem kell, hogy egyedül legyél. Könnyebbség, ha van melletted valaki, aki már feketeöves démonszelídítésben.

Ha van kedved velem dolgozni, segítek két fontos dolog felszámolásában, amelyek jellemzően sok belső szenvedés alapját adják:

Az egyik, hogy nem tudjuk, kik vagyunk, mit akarunk, és így önazonos célokat és döntéseket is nehéz hozni. Nem csoda, hogy nincs nagy tapasztalatunk önmagunk melletti kiállásban, mert hisz úgyis mindegy, úgyse tudom, mit szeretnék. "Nekem minden jó", de ennek a szemléletnek évekkel később isszuk meg a levét. Elcseréljük a szabadságunkat a komfortért, hogy nem kell döntéseket hoznunk és felelősséget vállalnunk, hisz fogalmunk sincs, merre akarunk menni, kívülről keressük a megoldást. Kész termékként szeretnénk megvásárolni a személyiségünket, fel is próbálunk jó párat, majd csalódottan eldobjuk, hát ez se én vagyok... 

Megúszósan a konformitásba süllyedünk, és igyekszünk kifelé azt mutatni, hogy amúgy minden rendben van. Megtesszük a tőlünk elvárt dolgokat, majd esténként elmélkedünk azon, hogy mi lehet ez a mindent betöltő üresség. Mivel is tudnám feltölteni, mi az, amit nem szereztem meg még...

Ha már eljutottál odáig, hogy az a valami nem kívülről megszerezhető, hanem belül keresendő, akkor már egész jó úton vagy! Valójában azt az iránytűt keresed, amely születésed óta benned van. Nem megszerezned kell, hanem újra megtalálnod.

A másik dolog, amivel rengeteg szenvedést generálunk magunknak, hogy megpróbálunk Istent játszani, és ezerrel küzdünk a valóság azon aspektusai ellen, amelyek nem a mi hatáskörünkbe esnek. Szent háborúkat vívunk a jó nevében. Mert ennek így vagy úgy kellene lennie! Én tudom, majd én megoldom, megváltoztatom, kerüljön bármibe, kitúrom a föld alól is a megoldást! Ismerős? Ismerős ez a gyermeki dac? Okoztál már magadnak fájdalmat azzal, hogy próbáltál egy másik embert megmenteni / megváltoztatni, küzdeni a halál realitása ellen?

Vagy nem fogadtad el, hogy valaminek vége, valami soha nem történt meg, valamit el kellene engedni, legyen az terv, egy másik személy, egy megélés, amiből többet vagy jobbat szerettél volna?

Csináltál már olyat, hogy valami nem működött a világban úgy, ahogyan azt te elképzelted, és ezért magadat bántottad, és elhitetted, ha jobban küzdesz, akkor lesz megoldás, és ez fogja neked végül elhozni a békét.

Hallottál már a keresztes hadjáratokról, amelyek vitték a békét a világba? Hidd el, nem az fogja a békédet megadni, ha megállás nélkül harcolsz az elemekkel, mert csak pofonok sora fog emlékeztetni arra, hogy foglalkozz azzal, amire valóban hatásod van.

A valódi szabadság abban rejlik, hogy megtanuljuk képviselni önmagunkat, kifejezni és képviselni a határainkat.

Értékeljük annyira az energiánkat, hogy nem pazaroljuk felesleges dolgokra, ugyanis szükségünk lesz rá azoknak a dolgoknak az eléréséhez, amelyek valódi haladást, békét és boldogságot adnak. Tehát szelektíven elköteleződünk azok mellett a harcok mellett, amelyek valódi hatást eredményeznek.

A döntés, hogy leteszem a voksom valami mellett, nem csak a kezdést jelenti, hanem a kitartást és a folyamatos építkezést az utunkon. A korrigálás és a tapasztalatok feldolgozása közben a szabadságot és a belső erőt már nem a világ, hanem mi magunk adjuk magunknak.

És most te jössz: vajon készen állsz-e arra, hogy visszavedd az irányítást az életed felett? Hova fordítod az energiádat? Magadra? Másokra? Látod jelét annak, hogy haladsz a célod felé, vagy mindig csak megoldandó akadályokat kerülgetsz? Tényleg a problémáidat kezeled, vagy csak kerülőúttal eltereled a figyelmedet a valódi saját problémáidról?

Az élet melyik területén vállalsz felelősséget a vágyaidért, és hol hagyod, hogy mások döntsenek helyetted? Van merszed olyan vágyakat is megfogalmazni, amelyek akár kilógnak az átlagból, amelyek nem a felajánlott lehetőségek közüli választást jelentik? Tényleg amellett köteleződtél el az életedben, ami az örömödet, békédet, sikeredet hozza?

A vágyaid, szavaid, cselekedeteid egy vonalra vannak felfűzve, vagy össze-vissza ugrálsz, mindenbe belekezdesz fellelkesedve, majd valami más megtetszik, átugrasz, és semmi nem tud beérni az életedben igazán?

A döntés, hogy leteszem a voksom valami mellett, nem csak azt jelenti, hogy belekezdek a dolgokba, hanem azt is, hogy csinálom, kitartok, egy út vagy irány felé közeledem. Persze közben korrigálhatok a tapasztalataim alapján, de a korrigálás és a folyamatos kifele nézegetés nem ugyanaz. Ha azzal vagyok elfoglalva, hogy milyen más döntést hozhattam volna, talán jobb lenne, ha ebbe, meg abba ugranék át, akkor sajnálom, de még nem hoztál döntést, csak ízlelgetsz egy témát...

A munka és a valódi haladás viszont akkor kezdődik, ha beleállok, és képviselem magamat akkor is, amikor nehéz, vagy ha ez a komfortzónámon kívül esik. Hallatom a hangom akkor is, ha nehéz a téma, és nem menekülök el vagy szabotálom magamat a félelmeimmel. Ha a padlón találod magad, ne veszítsd el a hitedet; az önsajnálat vagy önbántás helyett koncentrálj a tanulságra, hogy legközelebb máshogy reagálj. 

Csak így tudod megtörni a visszatérő nehézségeid sorát. Gondolom sejted már, a szerencsétlenségnek általában kevesebb köze van a szerencséhez, mint a benned dolgozó hitekhez... Cseréld csak le azokat a hiteket, amelyek nem szolgálnak, olyan hitekre, amik abban segítenek, hogy felállj és tovább menj! Igen is van megoldás! Igen is van élet! Igen is van boldogság, szabadság, béke! Az lehet, hogy amire ezeket eléred, merőben meg fognak változni maguk a fogalmak; rájössz, hogy mást jelentenek, mint amit eddig gondoltál róluk, de ez nem baj, itt az ideje, hogy te magad fogalmazd meg önmagad számára, mit is jelent számodra a boldogság, mit szimbolizál számodra a szabadságod, és hol a béke, amit eddig föl és alá kerestél szorongva.

A szabadság tehát belül kezdődik, és nem ajándék, hanem kemény munka és kiállás kérdése, hogy a bennünk megfogalmazódott vágyakat kimondjuk és meg is valósítsuk. Ez csakis a mi egyéni felelősségünk, hogy megtesszük-e. A felelősségvállalás tehát nem teher, hanem a szabadság súlya – és a te kezedben van a gyeplő.

-----------------------

Coach szemlélettel dolgozom, ami azt jelenti, hogy nem csinálok terápiát; nem a múltban való elmerülésre, hanem a jövő felépítésére és a haladásra fókuszálunk.

A közös munka során először feltérképezzük, hogy miben vagyunk most. Ehhez persze meg kell értenünk azt, hogyan jutottunk ide, de nem a múlt feldolgozásán, hanem a tanulságok levonásán és a tanuláson van a hangsúly.

Néha hosszadalmas folyamat, hogy meghatározzuk, hova szeretnénk eljutni, de nagyon esszenciális, mert ez határozza meg, hogy miben is kell fókuszáltan fejlődni. Skillek tanulását, például asszertivitást, direkt tiszta kommunikációt, kiállást, döntéshozást, időbeosztás és időszervezés skillek erősítését jelenti, illetve ezzel párhuzamosan legtöbbször szükség van arra is, hogy azokat a hiteket és korlátokat, amik visszatartanak, felismerjük és átalakítsuk. A fókusz mindig a megoldáson, a készségek fejlesztésén és a konkrét lépések megtételén van.

2013-ban szereztem pszichológus alapképzést, majd a „Munka és szervezetpszichológia” mesterszakot végeztem el gyakorlati munka mellett. Tanácsadó és szervezetfejlesztő cégeknél tapasztalatot szereztem a munkahelyi stressz, kiégés és a hétköznapi rohanás pszichés hatásairól. Majd 10 évig multinacionális vállalatoknál dolgoztam szervezetfejlesztéssel, digitális átalakulással, kiválasztással, vezetői támogatással, tehetségmenedzsmenttel és egyéb inspiráló projektekkel. Karrierem során egyre inkább tendáltam a szervezet- és folyamatfejlesztés felől az egyéni vezető- és tehetségtámogatás felé; mostanában pedig szinte kizárólag egyéni fejlesztésekkel foglalkozom.

Ezt a hátteret hozom át az egyéni klienseimhez is, legyen szó munkahelyi kihívásokról, életközepi átalakulásról, párkapcsolati kérdésekről vagy gyászfeldolgozásról, önmegvalósításról, vállalkozásindításról, személyes célok megvalósításáról, vagy bármilyen olyan témáról, amely számodra most nehéz, és szeretnél belőle kikeveredni, vagy egyről a kettőre jutni.

Ez a kombináció – a stratégiai gondolkodás, a szervezeti tapasztalat és a coaching szemlélet – teszi lehetővé, hogy az átlagos élethelyzetekhez és kihívásokhoz gyakorlati, előremutató támogatást nyújtsak.