Saját szoba takarítása I.

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Levélíró,

köszönöm, hogy megosztotta a helyzetet – már az is mutatja az elköteleződését a kapcsolatotok iránt, hogy évek után is keresi a megértés és rendezés lehetőségét. A mozaikcsaládok különösen érzékeny helyzeteket hordoznak magukban, főleg ha eltérő nevelési elvek, lojalitások és elvárások keverednek.

Azt írja, hogy a párja „mindig is rendkívül elfogult volt a lányával” – ez gyakori jelenség lehet egy szülő részéről, főként ha válás, bűntudat vagy kompenzációs szándék is jelen van a háttérben. A szülő-gyerek kapcsolat védelme ilyenkor automatikus, még akkor is, ha ez kívülről inkább elfogultságnak, vagy „kíméletnek” tűnik.

A rendetlenség gyakran nem pusztán szokás vagy hanyagság, hanem szimbolikus terepe is lehet a felnőtté válás, szabadság, és a kontroll nélküli zónák iránti vágy kifejezésének. Főleg, ha az adott fiatal már felnőttként csak időszakosan tér haza. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Önnek, mint a tér másik használójának, ezt korlátlanul el kellene fogadnia.

A kérdés az, hogy ez a rendetlenség csak a lánya szobáját érinti, vagy szimbolikus hatása van a kapcsolatra is: igazságtalanságérzetet, kiszorítottságot, háttérbe szorítottságot vált-e ki Önből. Érdemes lehet együtt megnézni, hogy valóban „csak rendetlenségről” van szó, vagy valami mélyebb dologról, amit ez az állapot felszínre hozza.

Javaslom, hogy a továbbiakban a következő szelíd, mégis őszinte kérdéseket vigye be a közös térbe: „Szerinted mit jelent neked az, hogy ezt mindig elnézed neki?” vagy „Mi az, amit ez a helyzet a mi kapcsolatunkban is megmutat?”, továbbá: "Hogyan tudunk együtt olyan határokat hozni, amit mindketten tisztelni tudunk?”

Üdvözlettel: Kökény Tibor