A kérdés
Kedves Szakértő! 22 éves lány vagyok, másfél éve párkapcsolatban élek. A barátom teljesen hozzám passzol, szeretjük egymást. Mégis ragaszkodom egy múltbeli illetőhöz, akit nem tudok mostanában elfelejteni. Nemsokára befejezem az egyetemet, nemrég egy komoly munkahelyen kezdtem el dolgozni, és félek kicsit a komoly jövőtől. A múltbeli illető pedig egy szabadabb időszakhoz kapcsolódik az életemben, akivel minden kötöttség nélkül jól érezhettem magam. Úgy gondolom ezért ragaszkodhatok hozzá még mindig. Nem akarom őt elengedni. Bűntudatom van a barátom miatt, hogy ezt érzem. Az elmúlt hónapban kétszer véletlenül össze is futottam az illető el 1 év után, illetve interneten is beszéltünk egyszer, de csak másfél napig. Örültem, hogy tudom hogy van, de tudom, hogy nem erre kellene koncentrálnom. Nem tudom, hogy tudnám elengedni, és hogyan fókuszáljak arra, ami a jelenben van, ami a fontos, a barátomra, aki tényleg boldoggá tesz, és s tényleg szeretem Őt. Kétségbeesett vagyok.. Köszönöm!!!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező!
Az, hogy sikerült azonosítania, hogy a múltbeli partner valószínűleg amiatt jut sokszor eszébe, mert az élete egy szabadabb időszakára emlékezteti - egy nagyon fontos felismerés.
Az egyetem befejezése, komoly munkahely elkezdése, másfél éves kapcsolat a barátjával - ezek mind egy életszakasz lezárása és egy új életszakasz indulása közötti határvonalat rajzolják le. A gyermeki, kevesebb felelőséggel járó élet erről a határvonalról nézve vonzó lehet, hisz ha a jövőbe néz, sokkal több felelősségvállalást és a kitartását igénybe vevő feladatokat/élethelyzeteket lát - ami talán kicsit íjesztőnek tűnhet.
Épp ezért lehet ez a "visszakacsintás" a múltba, amit a múltbeli partner testesít meg jelenleg. Fontos lehet ugyanakkor felismernie, hogy azzal, ha hátrafelé néz, nem fog tudni igazán előre haladni, és ez a fajta hátratekintgetés sok esetben az életben egy megrekettséget hoz létre, mintsem egy boldog, s akár látványos építkezést. Az új párkapcsolatában épp ezért az ELKÖTELEZŐDÉS a fő kérdés, véleményem szerint. Azt írja, hogy boldog, és szereti a társát és boldoggá teszik egymást. Ez egy csodálatos dolog. Azt javaslom, hogy vegyen egy mély lélegzetet, tartson egy nosztalgikus napot akár, amiben végigtekinti a gyermekkorát, tinédzserkorát, egyetemi éveit - megköszöni ezeknek az éveknek, amiket adtak Önnek, és elengedi őket annak érdekében, hogy tovább tudja építeni az életét, a jövőjét.
Ezen túl érdemes lehet még feltennie magának a kérdést, hogy esetleg mire lehet szüksége Önnek ahhoz, hogy szorosabban, mélyebben el tudjon köteleződni a jelenlegi társa mellett. S ha ezeket megválaszolta saját magának, érdemes lehet erről beszélgetést indítani a társával is.
Bízom benne, hogy talál a fentiekben olyan gondolatot, amit magáévá téve tovább tud vinni és segíti majd Önt a következő lépésében.
Minden jót kívánok!
Üdvözlettel,
Moldován Andrea
pszichológus, párkapcsolati tanácsadó
Kiemelt szakemberek a témában
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
