A kérdés
Tisztelt Segítő! 22 éves diáklány vagyok, 4 éve élek együtt párommal. Az első két évben nem igazán vettem észre hogy egy idegbeteg. A "szerelem rózsaszín ködje" elvakított. Később azonban rádöbbentem hogy valós tény az ami a szemem elé tárult. A problémám hogy bezárva élek, csak a családom és az iskola van jelenleg az életemben. Nincsennek barátaim, nem járok szórakozni egyáltalán, és ez hiányzik nekem. Mindebbe pszichésen is belebetegedtem, ami már -már testi tüneteket produkál. Még is vele maradtam. Néha vele érzem jól magam , de többségében egy jobb életre vágyom. Döntésképtelen vagyok , nem tudom mit tegyek, vagy tehetnék. De 22 évesen még úgy érzem fiatal vagyok hogy ilyen életem legyen. Sokat stresszelem magam ezen a problémám. Persze ha elhagynám , kitörne a világháború. Álmokat adtam fel és egy olyan életet amit tényleg minden embernek csak kívánni tudnék.Szerető család vesz körül, de beleestem egy gödörbe és már nem tudom hogyan másszak ki belőle.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Fanni! Érdemes lenne pszichológushoz fordulni, és egyéni terápiában 'erőt gyűjteni' a változáshoz, a szükséges lépések megtételéhez. Nekem úgy tűnik, hogy a döntés, az irány meglenne, hogy mit kellene tennie, illetve hogy mire lenne szüksége igazán, mitől érezné magát jobban, de vannak akadályozó tényezők (külső / belső akadályok egyaránt). Ezen tényezők megtalálásában, azonosításában és lebontásában egy szakember nagyon sokat segíthet. Üdvözlettel: Holló MelindaKiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
