A kérdés
Tisztelt szakértő! Megismertem egy velem egyidős fiatalembert, elvileg barátként tekintünk egymásra.. én többet érzek iránta, de nem tudom, ez nála is így van e. Visszahúzódó vagyok nagyon... Előfordult, hogy a férfiak óvatosak voltak velem, nem mernek lépni, nagyon közeledni felém, nehogy megbántsanak.. Szóval lehet, hogy Ő is ilyen most.. Nemrég lett vége egy kapcsolatának.. Még nem tette túl magát rajta és még adódnak gondjai emiatt. Azt látom, hogy nagyon szimpi vagyok neki, mindennap beszélünk... Vannak közös programjaink, még egymás családi programjaira is elmegyünk... De lehet, hogy Ő ilyen a barátokkal... Milyen jelei lehetnek annak ,hogy esetleg neki tetszem? Én mit csináljak? Hogyan jelezzem ,hogy vonzódom hozzá? De azt sem szeretném, hogy ellökjem magam tőle, vagy hogy azt higgye, hogy nyomulok. Tanácstalan vagyok. Eddig egy párkapcsolatom volt csak... Ezért tanácsot kérek! Előre is köszönöm!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Vivi! Amit ír, az alapján azt gondolom, hogy kapcsolatuk a fiatalember számára is fontos, hiszen nem beszélne Önnel minden nap, illetve vinné el családi programokra és venne részt a magáéiban, ha nem élvezné társaságát és nem kapna magától folyamatosan valamit, amire szüksége van. A helyzetet nyilvánvalóan árnyalja, hogy kapcsolata nem rég zárult le és ahogy írja, még nem tette túl magát rajta. Nem fejti ki, mit jelent, hogy még vannak gondjai emiatt, mindenesetre azt gondolom, hogy érdemes türelmesnek lennie. Egy kapcsolat lezárulása után mindenkinek szüksége van időre a feldolgozáshoz és ahhoz, hogy nyitott tudjon lenni a változásra, egy új emberre. Ez teljesen független attól, hogy maga tetszik-e neki, vagy sem. Ha úgy érzi, nagyon szimpatikus a fiúnak, higgyen ennek az érzésnek! Kérdezi, hogy milyen jelei lehetnek ennek. Az, hogy ennyi időt töltenek együtt, mindenképpen biztató. Ha a fiatalember gyakran keresi, kíváncsi magára, igényli a beszélgetést, élményeik, tapasztalataik megosztását, az egyértelműen jó alapot jelent. Az, hogy ez társul-e romantikus érzésekkel, fizikai vonzalommal, annak persze lehet néhány univerzális jele a fiú részéről (pl. testkontaktus keresése, hosszabb, mély pillantások), de ahogy magának is, úgy lehet, hogy neki is nehéz vonzalmát kimutatni. Az is lehet, hogy esetleg tudatosan kontrollálja még magát, mert bár esetleg tetszik neki, úgy érzi, nem áll készen egy új kapcsolatra. Kérdezi, hogy hogyan jelezhetné vonzalmát. A kölcsönös szimpátiát valószínűleg a fiatalember is érzi. Töltsenek együtt továbbra is sok időt (időnként nyugodtan kezdeményezzen maga is), ismerjék meg minél jobban egymást, hagyják, hogy az intimitás és a bizalom természetesen alakuljon. Női magazinokban, internetes oldalakon számos "tippet és trükköt" olvashat a csábításra vonatkozóan, de az általános tapasztalat azt mutatja, hogy legjobban akkor jár, ha megpróbál minél természetesebben, nyitottabban, önmagát adva, tiszta kommunikációval, elvárások és szorongás nélkül együtt lenni a másikkal. Higgye el, testével, gesztusaival, pillantásával akkor is mutatja vonzalmát, ha tudatosan nem törekszik erre. Ha úgy érzi, mondja ki nyugodtan, hogy milyen jól érzi magát a fiú társaságában, hogy jól esnek magának a beszélgetéseik. A megfelelő arányt eltalálva mindez nem fog nyomulásnak tűnni, ha pedig esetleg a fiatalember nem viszonozza mondatait, gesztusait az elvárt mértékben, még mindig lassíthat a tempón. Ha úgy érzi, visszahúzódása, szorongása az ehhez hasonló helyzetek nagy részében meggátolja abban, hogy önmagát tudja adni, érdemes lehet ennek a szorongásnak a mélyére nézni, honnan is eredhet, mi a funkciója, hogyan lehetne legyőzni - akár szakember segítségével. Általános tanácsként összefoglalóan tehát annyit mondanék, adja önmagát, legyen nyitott, természetes és (bár tudom, hogy ez nagyon nehéz) türelmes. Élvezze az ismerkedés, az együtt töltött idő szép pillanatait, a többi pedig majd alakul! Minden jót kívánva, Horányi Eszter