A kérdés
Tisztelt Doktornő! Kb. egy évvel ezelőtt megismerkedtem valakivel,akivel kb.3 hónapig csak munkakapcsolatban voltunk. Aztán ő kezdeményezett,de mivel barátnője volt akkoriban,kicsit tartózkodó voltam. Aztán új állást kapott,nem találkoztunk egy hónapig,és mikor megint (kb. március végén) ismét kezdeményezett. Igen ám,de én elvállaltam, hogy oktatom a barátnőjét közben,amibe ő bele is egyezett. Viszont én ekkor már egy kicsit összezavarodtam,ugyanis nagyon szerettem volna a kapcsolatot, de ő nem akart elválni a barátnőjétől,akivel már akkor szétmenőfélben volt. Viszont amikor kettőnkre terelődött a téma,mindig inkább arról volt szó,hogy " mikor jöhet fel hozzám",és nem akart sem moziba menni,és semsétálni meg ilyesmi. Mindig azt mondta,ó mimár túl vagyunk ezen. Ezt én értem is,de nekem abszolút nem volt még senkivel sem kapcsolatom,és így érthető módon kicsi félénk voltam.Aztán egyszer randiztunk de ő utána nemet mondott. Még mindig beszélünk és most is van valakije de nekem még ő kellA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Mária!
Amikor érzelmileg nagyon be vagyunk vonódva egy helyzetbe, elképesztően nehéz megtalálni a kiutat belőle, még ha szenvedünk is benne. Ennek az egyik oka, hogy az érzelmeinket közvetlenül nem tudjuk irányítani, azonban a döntéseinket keresztül erős hatást gyakorolhatunk rájuk.
Az, hogy miért épp bizonyos helyzetekben, bizonyos emberekkel kuszálódnak össze az érzéseink, amögött sok minden állhat. Az Ön által leírt esetben könnyen lehet, hogy amiatt nehéz kiszállnia ebből a vonzalomból, mert a kötődési mintájára rárímel az a fajta közeledés/távolodás, amit ettől a férfitól tapasztalt. Ha úgy érzi, alacsony önértékeléssel rendelkezik, az is benne tarthatja egy ilyen vonzalomban, hogy esetleg nem hiszi el magáról, hogy "megérdemel" egy olyan kapcsolatot, ahol Ön az a személy, akit akarnak, akire vágynak, és nem "csak" valaki, akihez az érintett férfi "fel szeretne menni".
Nagyon nehéz kiszakadni a gyerekkorban berögzült mintáinkból, de kellő önismerettel lehetséges. Az Ön esetében a leírt információk tükrében két vonalon lenne érdemes elindulnia: a kötődési mintájának megismerése és az önbizalmának, önértékelésének az erősítése. Ehhez néhány javaslat:
1. Olvasson utána, hogy milyen kötődési típusok vannak, és az elérhető információk alapján próbálja beazonosítani, hogy Önre melyik jellemző, s ezt mit hoz létre a kapcsolataiban (ehhez nagy segítségére lehet Eli Harwood: Securly Attached című munkafüzete - angol nyelven elérhető)
2. Miután beazonosította kötődési típusát, kezdjen el dolgozni azon, hogy a biztonságos kötődés kialakításának irányába fejlődjön (a fent említett munkafüzet ebben is a segítségére tud lenni)
3. Gondolja végig azokat a gyermekkori emlékeit, amikor az önértékelése sérülhetett. Ki mit mondott arról gyermekkorában (szülő/nevelő/tanár stb.) hogy Ön mire képes, vagy épp mire nem? Azonosítsa, hogy a fejében a saját értékéről szóló hangok kitől származnak eredetileg.
4. Tudatosítsa, hogy ezek a hangok nem az Önéi, és hogy a többi emberhez hasonlóan Ön is értékes, saját, nagyon egyedi személyiséggel és készséggekkel megáldott. Hogy Önnek is, a többi emberhez hasonlóan joga van arra, hogy tisztelettel bánjanak Önnel, hogy a kapcsolataiban a szükségleteit kifejezze és azt meghallgassák mások, s hogy Ön is meghallgassa mások szükségleteit.
5. Gondolja végig, mik azok az értékek, vagy vezérlő elvek, amik Önnek fontosak az életben, s hogy hogyan tudja a fenti helyzetben ezek mentén az értékek mentén meghozni azt a döntést ezzel a férfival kapcsolatban, ami önazonos, az értékeit tükröző döntés.
Ha a fentiekben úgy érzi, hogy támogatásra lenne szüksége, kérjen meg valakit, akiban nagyon megbízik, hogy had ossza meg mindezt vele. Ha mindez valami miatt nem lehetséges, akkor mindenképp javaslom, hogy szakember segítségét vegye igénybe a fentiek megdolgozásában.
A legjobbakat kívánom ehhez az önismereti munkához Önnek!
Üdvözlettel,
Moldován Andrea
pszichológus, párkapcsolati tanácsadó