Féltékenykedés

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező! Köszönöm, hogy írt, biztosan félelmetes, hogy eluralkodott Önön , egy erő, ami olyan mintha irányítaná és Ön csak sodródik és nem tudja leállítani. Azt gondolom ennek ellenére, hogy ennek az egész folyamatnak volt valahol egy kezdete, le is írta, hogy kb. egy éve. Jó lenne megnézni, átvizsgálni az akkori érzéseit, gondolatait, élettörténéseit, akár életenergiáit is és nemcsak a sajátját, hanem a férjéét is, mert lehet, hogy az oldalán tapasztalt változás, apró jel kötődött össze a fejében úgy, hogy az most tarol, harcol és túlérzékenyé teszi. A féltékenység nem jöhet létre szerelem nélkül, hiszen ha valakit nem szerettünk, akkor nem is baj, ha elveszítjük. Tehát először szeretni kell, majd utána félni attól, hogy valaki ezt a szerelmet ellopja tőlünk, szóval mindig van egy harmadik fél, aki vagy valós vagy vélt. A féltékenység alatt rejtőzködő alapérzés a félelem, a szorongás, de ha csak ez az érzés motiválná, akkor biztosan nem így viselkedne, hanem inkább nagyon kedves lenne, lesné férjének vágyait, újra tetszeni szeretne neki és megbizonyosodni arról, hogy nem veszítheti el. Az Ön esetében a féltékenységének az alapjában a harag van, ami afelé hajtja, hogy utasítson, követeljen, elvárja párjának változásait. Nyilván ettől a másik szenved, szabadulni szeretne és igazságtalannak éli meg, főleg ha nincs valós harmadik. Mit lehetne tenni? Eddigi tapasztalatom alapján meggyőződésem, hogy a legtöbb párkapcsolat azért megy tönkre, mert nincs beszélgetés, nincsenek kimondva a dolgok, nincs szembenézés a valós érzelmekkel, célokkal, vágyakkal és ahelyett, hogy aktívan dolgoznának a tagok a változáson, a fejlődésen, inkább tüneteket gyártanak, menekülnek, acsarkodnak. Szóval lehet, hogy itt az ideje, hogy mindenki először szembenézzen önmagával, hogyan is van ő a saját életével, mennyire él teljes életet, továbbá, hogyan van a párjával, megkapja-e amit szeretne és tudja-e észrevenni és adni azt, amit a másik szeretne? Miután ez megtörtént, nem marad más hátra, mint bízni abban, hogy ezt újra és újra meg tudják tenni, ha valahol elakadnak. Továbbá úgy élni és felépíteni az életét, önmagát, hogy tisztában van testi, érzelmi, szemléletbeli és vitalitásbeli érettségével és képes a folyamatos fejlődésre. Nagy valószínűséggel senki sem szeretne könnyedén elhagyni egy ilyen párt, hiszen ez újdonságot , de biztonságot is ad a kapcsolatnak. Szóval csak bátran, ha mind ezek után is kifelé kacsingat a párja, akkor majd ráér foglalkozni a megoldással. A másik fontos vonal, milyen üzenetet szeretne átadni a lányának mint nő és anya? Ha ezt meg tudja fogalmazni, akkor biztosan jó irányba fog vezetődni. Sok sikert hozzá és ne feledje, hogy régen a nőknek voltak női köreik, ahol megbeszélték a kérdéseiket, jó lenne, ha Ön is keresne ilyet, végső esetben akár egy terapeutát is, akivel átbeszélheti elakadásait. Üdvözlettel, Balázs Nelli