Féltékeny vagyok

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Alexandra! Először is köszönjük, hogy kérdésével a Pszichológuskereső szakembereihez fordult. Sorai alapján úgy tűnik, éber lett saját lelki működésmódjára és képes belátni, hogy ez a tudattalan működésmód nincs már az Ön javára. Ez az első lépés a fejlődés, változás útján, jó irányba indult el! Érdemes lenne a valódi okait megtalálni viselkedésmódjának, amely lehet például egy korai szeretetszemélyhez (édesanya, édesapa) fűződő kapcsolati élmény, vagy éppen ugyanez egy felmenője életében, mely mint családi generációs "örökség" , lenyomatként megjelenik az Ön életében is. Amikor legközelebb jelentkezik Önben az oktalan féltékenységi "epizód", figyelje meg saját magát: milyen gondolatok, érzelmi töltetek dolgoznak Önben ekkor? Milyen testi érzetek kísérik ezeket? Hol érez fokozott aktivitást, feszülést a testében? Lássa, hogy mi jelenik meg Önben, tanúként figyelje magát, mi történik a belső világában. Következő lépésként légzésére figyelve, azt lelassítva megkönnyebbítheti testét a felgyülemlő feszültségektől és figyelmét a jelenre összpontosíthatja (ami a torzítatlan valóság megtapasztalását jelenti, vagyis pl. azt, ahogy írta, hogy "nincs semmi (baj)", nincs miért veszekedni.) A féltékeny viselkedés mögött kognitív szinten állhatnak torz hiedelmek (pl.: ha nem ír nekem, biztosan mással van, vagy ha másnak segít, engem már nem szeret, stb.), ezek pedig bizonytalan kötődési minta táptalaján állhatnak. Egy füzetben elkezdheti összeírni, hogy milyen következtetések mentén gondolkodik a párkapcsolatokról, a párja viselkedéséről, érdekes felfedezéseket tehet. Valószínűleg indokolt lehet bizonyos elképzeléseket átdolgozni (ebben külső segítség nagy hasznára lehet). Mélyebb szinten valamilyen (gyakran gyermekkori) élmény húzódhat a háttérben, mely során a gyermek nem kapott szükségleteinek megfelelő érzelmi választ környezetétől és ez az "élménycsomag" felnőttként a társas kapcsolatokban bekapcsol, kapcsolati nehézségként jelenik meg. A sérült gyermeki én-rész szenvedést okozó működésmódját terápiás munkával oldhatjuk fel. A terápia célja ebben az esetben az, hogy egy elfogadó, szeretetteljes kapcsolati légkörben gyógyulhasson a "kicsi én". Javaslom, hogy induljon el ezen az úton, hogy kapcsolatában az lehessen, aki valójában szeretne lenni, a múlt árnyékai helyett pedig mindig a jelen pillanatra válaszolhasson a különféle helyzetekben.