anya-fia kapcsolat

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Ingrid! Levelében megkérdezi, hogy mivel tudna segíteni, hogy párja is lássa azt, ami Önnek kellemetlen, hogy párja az édesanyjáról nem vált le. Való igaz, hogy ha kénytelen is együtt élni anya és felnőtt gyermeke (fia), de nem egészséges dolog ez a fajta szoros lelki és akár testi intimitás. Felnött fiúnkat már nem szokás felhívnunk azzal, hogy mikor jön már haza, hogy egyedül érezzük magunkat stb. Egészen egyszerűen ez egy olyan viselkedés, ami nagyon sok terhet rak az Ön párjának a vállára. Manipulatív és bűntudatkeltő. Viszont mit is tudna Ön ebben a helyzetben tenni, hogy a párja eltávolodjon az édesanyjától, hogy független legyen tőle? Ez bizony nagyon nehéz kérdés, hiszen ha ő ezt nem érzi túlzottnak és kellemetlennek, ha nem látja be, hogy ez nem egészséges, akkor csak valamiféle külső erőszakot, nyomást fog érzékelni, és esetleg megromolhat az Önök párkapcsolata. Viszont előbb-utóbb mindenképpen rendezni kellene a helyzetet. Bezsélgettek már hosszútávú tervekről? Mi az Ön párjának az álláspontja? El tudná képzelni az életüket kettesben? Szeretne Önnel családot alapítani? Talán ha ezekről beszélgetnek, akkor megbeszélhetik az anyukájával való szoros kapcsolódását is. De azt hiszem, mindenképp meg kellene ismernie párja véleményét ezzel kapcsolatban. Ő nem érzi-e kellemetlennek, terhesnek a telefonhívásokat stb? Ha úgy gondolja, hogy ez rendben van, akkor Önnek azzal kell szembenéznie, hogy ez így fog maradni. Ezt pedig Ön tudja majd eldönteni, hogy akar-e így együtt lenni a párjával vagy nem. Hosszútávon pedig érdemes volna saját mágában elgondolkodni azon, hogy miért egy ilyen helyzetben lévő férfit választott magának? Hiszen ezt valószínűleg Ön látta már a kapcsolatuk elején. Ha ez így volt, akkor vajon miben reménykedett, vagy még inkább azon, hogy honnan ismerős Önnek ez az érzés, amit a párja helyzetével kapcsolatban megél? Kívánok Önnek minden jót! Üdvözlettel: Szántó Regina