Ne tegezz! – avagy ragok legyünk vagy szabadok?

Naiv módon azt hittem, a korábbi blogbejegyzésben mindent leírtam a népszavazósdi kapcsán, amit pszichológusként lehetett (és persze, amit még az egészségügyi határértéken belül mertem). Tévedtem. A java csak most következik.

Ha eddig kétségeim lettek volna a kormányzati plakátkampány profizmusát illetően, hát akkor most már biztos lehetek benne. Sőt! Ha azt veszem alapul, hogy a „kampány” kifejezés hadjáratot jelent, akkor ez nem más, mint maga a nagybetűs Pszichológiai Hadviselés.

Amennyiben az ördög a részletekben bujkál, akkor érdemes egy kicsit szemügyre venni az apróságokat! Azokat, amelyeket voltaképpen nem is kell keresni. Mert hogy szinte kiszúrják a szemünket.

Lássuk a medvét! Akarom mondani, az ördögöt. Amely nem más, mint a megszólítás. Nem kell mélyre ható pszicholingvisztikai vizsgálatnak alávetni, elemezni, élve boncolni a kampányok tartalmát! Egy szó, pontosabban az első szó mindent elmond. Úgy a kampányolók céljáról, mint a kampányolók hozzáértéséről.

No de kezdjük a legalján! Szó szerint ott. Ahol jól beintettek. Nekünk, mindannyiunknak. A kitalálók bizonyára azt hitték, majd a cél szentesíteni fogja az eszközt. Tévedtek. Nem kicsit… Persze az is lehet, hogy egyszerűen csak nem találtak szavakat. Vagy nem is kerestek?! No de mégis……. Voltaképpen mindegy is, hogy ki a valós címzett, az üzenet célt tévesztett. Egyetlen magyarázat lehet csak erre az egyezményes jelbeszédre; az, hogy a központi kampánynak afféle ellenpontját álmodták plakátra. Hát mit ne mondjak, sikerült.

Aztán itt van a „Maradj otthon!” instrukciót a szemünkbe fröccsentő verzió. Erre csak egy válasz adható: „Ne tegezz!” Meglehet, rosszul emlékszem, de nem rémlik, mikor és hol őriztük együtt azt a bizonyos disznót. Márpedig ha nincs közös emlékünk, akkor nem gondolom, hogy bármilyen alapja volna ennek a kéretlenül közvetlenkedően vállon veregetősdinek. Pszichológia ide, pszichológia oda, erre a stílusra sem találok nem hogy társadalomlélektani, de semmilyen tudományos magyarázatot. Ha csak azt nem, hogy a Tegezősök igazából csak a tegezésre finnyásak haragjára apelláltak, akik annyira bedühödnek majd, hogy jól otthon maradnak…

És akkor ott van az a bizonyos „ördögien profi” változat. A kitalálók vélhetően nem végeztek kutatásokat, nem is töltöttek hosszú heteket a szociológiai tanulmányok átböngészésével. E nélkül is tudták, mitől döglik a légy és megy szavazni a nép egyszerű gyermeke. És ha már megy, akkor szavaz. „Megteszi, amit a haza megkövetel”. Mert a kampányt, a maga plakátjaival, szóró lapjaival és instrukcióival együtt a magáénak érzi. Nem is érezhet másképp’. Mert a kampány neki szól. Neki, aki szereti és elvárja, ha udvariasak, ha tisztelik. És ha magázzák. Mert ez így udvarias. Mert ez így elegáns. És nem utolsó sorban célra vezető.

Aki nem hiszi, járjon utána!