Koragyerekkori alvás-, evés,- és sírásproblémák

Regulációs zavarok

Az egész kicsi babáknál, kisgyerekeknél gyakran előforduló alvási, altatási problémákat, etetési, gyarapodási nehézségeket, a krónikus megnyugtathatatlanságot, az excesszív sírást összefoglalóan regulációs zavaroknak nevezzük. A későbbiekben, a második életévtől ezekhez a hozzájöhetnek még egyéb problémák: székrekedés, székletvisszatartás, a szobatisztaságra szoktatás nehézségei. Egyre inkább előfordulhatnak a későbbiekben kötődési nehézségek, az érzelmek és a viselkedés szabályozásának problémái, mint például dührohamok, túlzott dac, „hiszti”, agresszivitás, nyugtalanság, koncentrációs nehézségek, játék iránti kedvetlenség, testvérféltékenység, esetleg szeparációs szorongás.

A három legkorábbi regulációs zavar tünetei:

A gyermekkori alvászavarok tünetei:

a gyermek

• nem, vagy csak nehezen tud elaludni

• óránként, vagy kétóránként ébred, sír

• nem, vagy csak nehezen alszik vissza

• az éjszaka-nappal ritmusa nem alakul ki

• az elalvás-átalvás csak szülői segítséggel működik

• az elalvási fázisok meghaladják a 30 percet

• az éjszakai ébrenlét 20 percnél tovább tart

Az evési, etetési problémák tünetei:

a kisbaba, vagy kisgyerek

• keveset eszik

• az ételt elutasítja

• csak nagyon kevés féle ételt fogad el

• etetése nagyon sokáig tart

• bár tud rágni, de mégis csak pépes ételt fogad el

• az ételt visszaöklendezi

• az ételt nehezen nyeli le

• nem eszik önállóan, nem fogja pl. meg a kanalat

• figyelmét el kell terelni ahhoz, hogy etetni lehessen

• furcsa, nehezen tolerálható étkezési szokásai vannak

• eszik, de nem, vagy csak nagyon lassan gyarapszik

Az excesszív sírásnak azt nevezzük, amikor az újszülött, vagy csecsemő

• sokat sír, akár hosszú ideig is, egész nap, vagy több napig

• könnyen sírva fakad

• testközelséget nem, vagy csak nehezen fogad el

• sokat nyűgös

• nappal nyugodt, éjjel sír

• csak az esti órákban sír, de akkor sokat

• nehéz megvigasztalni

• nem lehet letenni

Miért hívják ezeket a problémákat regulációs zavarnak?

A csecsemő születésétől kezdve hihetetlen alkalmazkodó képességgel rendelkezik úgy szociális, mint tárgyi környezete iránt. A környezethez való alkalmazkodás képessége tehát evolúciósan „adott” – ez érthető is egy olyan faj esetében, amely képes a sarkvidéki és egyenlítői környezethez is egyaránt alkalmazkodni, táplálékot találni és megélni. A regulációs zavarokban az a közös, hogy a csecsemőnek nehézségei vannak a tekintetben, hogy a viselkedését bizonyos területeken (evés, alvás, sírás) megfelelően irányítsa annak érdekében, hogy a környezetéhez alkalmazkodjon. Tehát egyfajta alkalmazkodási nehézségről van szó, ami az említett területek kevéssé hatékony szabályozását jelenti.

A szülővel való egység

Az ilyen kicsik számára a viselkedés szabályozása természetesen mindig csak a gondozóval való kölcsönhatásban lehetséges. A szülő-csecsemő konzultáció szemlélete azon a feltevésen alapul, hogy nem létezik önmagában álló koragyermekkori probléma vagy zavar („Olyan dolog, hogy csecsemő, nem létezik…ahol csecsemő van, ott anyai gondoskodás is, anyai gondoskodás nélkül nem lenne csecsemő”– Winnicott, 2004.) Természetesen nem csak a csecsemő alkalmazkodik a környezetéhez, hanem a gondozói is őhozzá – ez tehát egy kölcsönös, folyton változó szabályozási folyamat. Így vezetnek el a csecsemő nehézségei a szülő-gyermek kapcsolat kérdéseihez.

Nehézségek a fejlődés során

A fejlődés során sokszor támadnak átmeneti, vagy tartós nehézségek. Ezek a nehézségek természetesek, mert a fejlődés természetes következményei és sokszor még előre is viszik a kölcsönös szabályozási folyamatot. Figyelmeztetnek arra, hogy az eddig bevált minták, módok nem működnek, váltani kell.

A nehézségek nagy része mindenféle beavatkozás nélkül, magától megszűnik. Zavarnak azokat a helyzeteket tekintjük, ha olyan nehézség támad, amely tartósabb és intenzívebb, mint ami a normál fejlődésből következne és külső segítség nélkül valószínűleg nem szűnne meg. Például természetes, ha egy újszülött kisbaba éjjel többször ébred és felsír, de nem természetes ugyanez egy hároméves kisgyerek esetében. Hogy mi természetes és mi a zavar, annak elkülönítése sokszor nem könnyű feladat. Nagyon sokat segíthet ebben egy olyan külső szemlélő egy szakember személyében, aki más szemszögből, kívülről tekint  a gyermekre és az őt körülvevő család kapcsolataira.

A szakemberek tapasztalatai és a tudományos vizsgálatok arra mutatnak rá, hogy a kialakult regulációs zavarok korrigálására sok esetben mindössze néhány szülő-csecsemő konzultációs alkalom elegendő lehet.

Felhasznált irodalom:

• Hédervári-Heller É. (2008): Szülő-csecsemő konzultáció és terápia. A viselkedészabályozás zavarai csecsemő- és kisgyermekkorban. Animula, Budapest.

• Stern, D. N. (2004): Az anyaság állapota. Animula, Budapest.

• Winnicott, D. W. (2004): A kapcsolatban bontakozó lélek. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest