A kérdés
Kedves Pszichológus! Elöször is köszönöm hogy időt szakít rám és megválaszolja a kérdésemet. 20 éves lány vagyok, van egy lány ikertestvérem meg egy nővérem. Az ikertesóm ő a lazább lázadóbb természet aki szeret bulizni és falja a pasikat. Én nem ilyen vagyok nekem kevesebb kapcsolatom volt és komolyabbak a szándékaim. ( szeretnék karriert , takarékoskodok stb. ) Többször észrevettem már magamon hogy ha valamit csinálok sokszor fejben összehasonlítom magam vele. Vajon jó e ahogy ezt csinálom? Mit tenne ő? Most a legutóbb az volt hogy szakított vele a párja nekem meg egyből az ugrott be hogy szakítsák e én is az enyémmel. Pedig semmi baj nincs velünk nagyon boldogok vagyunk. Ekkor fordult meg a fejemben hogy valami nincs rendben. Kicsit mintha majmolnám néha úgy érzem. Persze nem akarom de nem tudom sokszor észre sem veszem. Tudom hogy nem kell azt tennem amit ő csinál mégis mintha mindig ott lebegne a fejem felett hogy na akkor mi is csináljuk azt. Előre is köszönöm a választ!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! A szakirodalomban nincs olyan kifejezés, leírt jelenség, hogy "ikerkomplexus". Ennek ellenére, életük során, bizonyos időközönként -mentálisan egészséges emberek is- hasonlítgatják magukat másokhoz, összehasonlítják egymást (ez a társas összehasonlítás, teljesen természetes jelenség). Gyerekkorban is jelen van ez, összehasonlítja az óvodás, iskolás korú gyermek önmagát a kortársaival. Családtagok között is megjelenhet az összehasonlítás, melynek során/melynek eredményeként láthatóvá válnak, körvonalazódnak a közös vonások, hasonlóságok és a különbözőségek. A hasonlóságoknak lehet örülni (a közös tulajdonságok, hasonló értékrend, hasonló világnézet, stb megkönnyítheti a felek kapcsolódását és a kapcsolatuk működését/ működtetését), de túlzottan a hasonlóságra, az azonosságra törekedni fölösleges erőfeszítés, tudván, hogy nincs, nem létezhet 2 teljesen egyforma ember. Egy ismerősöm szavait idézve: ,,Még az ikrek sem egyformák!" (Tehát még közöttük is vannak különbségek a nagymértékben hasonló genetikai állomány ellenére is.) Minden ember egyedi, és csak ő tudja, érzi, hogy egy adott helyzet számára milyen, benne milyen érzést kelt, mi a jó és a mi a rossz neki. Egyénileg maga dönt -kell döntsön- minden ember élete minden pillanatában. Mások folyamatos, túlzott figyelése és ,,utánzásuk", a hozzájuk való folyamatos alkalmazkodás, követésük egyfajta külső fogózót ad, de a másik ember által meghozott döntés nem biztos, hogy ugyanolyan kedvező az agyott egyén számára is. (Például a testvéred szakítása esetében: az az ő életének egy eseménye, véget ért az ő kapcsolata -amely más mint a tied- egy fiúval, aki különbözik a te barátodtól.) Amikor valamilyen döntést kell meghoznod, saját magadba tekints, azt vedd figyelembe, hogy a döntés a te szempontodból milyen pozitív, negatív következményekkel járna! (tanácsot, véleményt kérhetsz másoktól, azokat átgondolhatod, de a döntést mindig neked kell meghoznod)