A kérdés
Kedves Segítő! Egy olyan problémával fordulnék Önhoz, ami tönkretette a családom. Férjemmel másfél éve vagyunk együtt. 4évvel fiatalabb mint Én. Van egy 4hónapos gyermekünk is. A férjem elmondása szerint kiszeretett belőlem, mert besokallt, hogy féltékeny voltam, és nyaggattam. Az édesanyja ellenem fordította, ez abból derült ki számomra, mikor egyedül ment hozzá, hazajött, teljesen más emberként viselkedett. Az anyja nem tudja elfogadni, hogy velünk él és nem vele. Külföldön dolgozik és az anyját csak a pénz érdekli. Mindíg kérdezte a férjem mennyi pénzünk van. Ahogy várandós lettem elhanyagolt mind emberileg mind szexuális téren. Én nagyon szeretem őt és helyre akarom hozni a házasságunk. Ő erre még nem nyitott. Hogy tudnám rávenni, hogy csak velünk foglalkozzon és ne fordítsák mégjobban ellenem? Miután visszament külföldre akkor mondta, hogy vége köztünk mindennek. Pedig úgy hagyott minket itthon, hogy szeret. Kérem segítsen. Nem akarom Őt elveszíteni.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező, sajnos tényleg nagyon nehéz helyzetben van, ezt megértem és átérzem. Sajnos bármennyire is meg lehet érteni a vágyát, hogy egyértelmű tanácsot kaphasson, hogy hogyan lehet ezt a kapcsolatot megmenteni, egyértelmű recept nincsen, hiszen a dolgok jobbításához a férje akaratára is szükség volna. Reményt keltő, hogy azt írja, a férje "még" nem nyitott. Ez a számomra azt jelenti, hogy úgy ítéli meg, talán a szakítás nem végleges. Úgy gondolom, hogy Önnek most az a fontos feladata (is) van, hogy a kisbabájára, és a saját egyensúlyára koncentráljon, bármilyen nehéz is. Vegyen ehhez igénybe minden családi, baráti, és ha kell, pszichológusi segítséget is. Ez nem "csak" azért fontos, mert a gyermeke nagyon érzékeny életkorban van, és nagyon szüksége van az édesanyjára, az édesanyja szeretetére, érzelmi odafordulására, hanem azért is fontos, hogy a férje iránti ragaszkodását, érzelmeit el tudja választani attól a kérdéstől, hogy vajon az élete hogyan szervezhető meg fiatal anyaként, esetleg elvált nőként. A lelki egyensúlyát visszanyerni azért is fontos első lépés, mert akkor türelmesebb tud lenni, hogy várjon arra, hogy a férje vajon nyitottá vélik-e a problémáik megbeszélésére, kibeszélésére, a kapcsolat rendbetételére. Felfigyeltem arra a levelében, hogy a férje úgy érezte, hogy "nyaggatta", most ezt jó volna elkerülni. nem tudom, hogy pontosan érti, hogy azt szeretné, a férje csak Önökkel foglalkozzon - mert ez sajnos lehetetlen. Felnőtt férfinak is van, kell legyen kapcsolata a családjával, ahova született, az anyjával, más rokonaival, vannak baráti, munkatársi kapcsolatai, stb., és a párkapcsolatának ebbe kell beleilleszkednie. Azt is a férjével lenne jó majd megbeszélni (mert mással érdemben nem is lehet), hogy kinek engednek beleszólást a kapcsolatukba, kinek a véleményét hallgatják meg. Nem akarom áltatni, előfordulhat, hogy ennek a kapcsolatnak nincsen folytatása, mert a folytatáshoz mindkettejük akarata és szeretetteljes együttműködése kell. Ezért (is) mondtam, hogy az egyensúly visszanyerése az első, hogy tudjon aludni, enni, pihenni, a gyermekével foglalkozni, és eközben bölcsen átgondolni, hogy a kapcsolatáért mit tehet, hogy ha majd eljön az ideje, mi legyen az a fontos, de még teljesíthető dolog, amit a férjétől kérne, és hogy mi lenne az, hogyan tudhatná meg, amit Ön tehet azért, hogy a férje a kapcsolatukban elégedettebb lehessen. Üdvözlettel, és a kisbabához sok örömet kívánva: Biró Eszter