A kérdés
Tisztelt Doktornő! Szeretném a tanácsát kérni. Nagyon érzékeny vagyok ha kiabálnak velem, vagy ha úgy érzem nem kapom meg a kellő tiszteletet, még akkor is ha tudom, hogy a másik (párom) ingerült, frusztrált és nem nekem szól az éles hang. De még ha egy kicsit is úgy érzem, hogy nem barátságos, megértő, türelmes velem én kiakadok, túlreagálom, kiborulok, egyedül akarok lenni, nem akarom hogy hozzámszóljanak, nem akarom, hogy hozzám érjenek, és napokig emésztem magam miatta. És gyűlik bennem minden egyes alkalommal. Szerintem ez azért van, mert gyerekkoromban apám volt ilyen, minden hibámért kiabált velem, már féltem rossz jegyet hazavinni stb. Most 30 éves vagyok, de még mindig úgy érzem hogy teljesen szétesek ilyenkor, nagyon meg tud bántani. Nem tudom mit kezdjek ezzel. Úgy érzem, hogy emiatt elkezdtem eltávolodni a partneremtől. Segítségét előre is köszönöm: AnnaA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Anna, gyermekkori fájdalmaink, sérelmeink gyakran hoznak létre olyan általános reakciómódot, ami később felnőve már nem szolgálja a túlélést, a védekezést. A gyerekek gyakran védekeznek lefagyással, visszahúzódással, teljes befelé fordulással, ami ott, akkor az egyetlen mód a túlélésre, mert még nem olyan fejlettek, hogy el tudják mondani, mit éreznek és ki tudjanak állni magukért. Valószínűleg önnel is ez történt, kialakított egy védekező reakciót, de ez most már nem hasznos, nem használja a párkapcsolatot. Sajnos az is gyakori, hogy olyan párt választunk, aki valahogyan ismerős, olyan mint a szüleink, így ismételjük meg gyerekkori sérüléseinket. Nem egyszerű ebből kilábalni, de erre találták ki a párterápiákat, amelyek megerősíthetik a törődést, kötődést és segíthetik egy jobb kommunikáció kialakítását. Javaslom, hogy keressenek párkapcsolati tanácsadót vagy párterapeutát, hogy ne egyedül kelljen megbirkózni a feladattal. Ha a párja nem nyitott a tanácsadásra, terápiára, Ön akkor is elindulhat egyedül az önismeret és fejlődés útján, remélve, hogy ezzel kimozdítja a kapcsolatot a mélypontról, de ehhez is szükséges lesz egy külső, objektív segítő támogatása. Üdvözlettel, Dr. F. Lassú Zsuzsa, pszichológus