Túl a tízedik munkahelyemen

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező, nincs jó hírem: nem ismerek olyan embert, aki munka és erőfeszítések nélkül él, és mégis elfogadható életkörülmények, elfogadható anyagi viszonyok között, de hát ezt egyértelműen látja Ön is.. Akiknek olyan tanult szakmájuk van, amiben érdekes (mármint főleg úgy ártem, hogy az adott ember számára érdekes) munkát lehet végezni, és így a munka nem pusztán pénzkereset, hanem olyan feladat, ami önmagában is érdekes., na nekik van jó dolguk De azért bizonyára a számukra is vannak olyan napok, és olyan munkafeladatok, mikor a munka púp a hátukra. Nemrégiben beszélgettem valakivel, ai imádta azt a munkát, hogy egy játék kereskedés részére játékokat szerelt össze és dobozolt....Nem tudom, Önnek mi vajon a szakmája, és szereti-e azt. Vajon nem tanulhatna még valamit, olyat, ami piacképes, hogy érdekesebb munkát találhasson? Ha kora és igényei miatt nem kereshet új munkahelyet, akkor azt teheti, hogy igyekszik a munkahelyi kollégáival való kapcsolatában, és magában a munkájában is a pozitívumokat megtalálni. És érdemes arra is koncentrálnia, hogy ha bizonyos megfontolások miatt marad ezen a munkahelyen, akkor SZABAD akaratából tartja meg ezt az állását. Vagyis nézhetné a dolgokat más oldalról is, hiszen az is egyfajta szabadság, hogy a lecsúszott munkátlan és pénztelen lét helyett egész életében a tisztességes munkát választotta. Megkönnyíthetné az életét azzal is, ha szabadidejére olyan tevékenységeket keres, ami a hangulatát javítja, hogy legyen miért felkelnie, és legyen miért várnia a munkaidő végét is, és aztán a következő napot. Nincsen tökéletes megoldás, mert teljes szabadság és ugyanakkor jó élet nincsen. A munkanélküliek nagyon szenvednek, nem csak a pénztelenségtől, hanem a létezésük céltalanságától és haszontalanságától, sőt, kapaszkodjon meg: még attól is, ahogy túlságosan sok a szabadidejük, amivel nem tudnak mit kezdeni. Nem tudok válaszolni, hogy miért "ég ki" Ön ilyen gyorsan, mert nem tudok Önről semmit. Ha igazán érdekli a választ, akkor konzultálhatna személyesen is pszichológussal. Gyanítom, hogy valami olyan ok (is) van a háttérben, ami az Ön gyerekkorában is megvolt már, hiszen az iskolában is kényszert élt meg. Lehet, hogy az egyformaságot tűri nehezen? Üdvözlettel: Biró Eszter