Terhesség és párkapcsolat

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kismama! A várandósság hatalmas testi-lelki, érzelmi és hangulati változással, változások folyamatával jár a nők nagy része számára. Ezzel együtt járhat az is, hogy mostanában máshogyan tud figyelni a párjára, mint korábban. Talán a kapcsolatuk minősége egy kicsit megváltozott. Lehet, hogy a párja nem ilyennek szokta meg Önt. Lehet, hogy az Ön életének középpontjában eddig a párkapcsolata volt, most azonban párja ezt kevésbé érzékeli. Elképzelhető, hogy ez rosszul esik neki, és továbbra is igényt tartana az Ön kizárólagos figyelmére. Lehet, hogy emiatt ingerült, frusztrált, kevésbé türelmes. Ön talán most inkább befelé, a születendő gyermekre és a saját testére figyel. Úgy tűnik, párjának van elképzelése az "ideális" életformáról várandós nők számára. Mintha ennek az ideálnak az lenne a lényege, hogy a várandós nő éljen úgy, legyen ugyanolyan partner, mintha nem is lenne várandós. Nem írja, hogy ez az elvárás honnan származik: párja egy konkrét személyhez vagy valamilyen valós tapasztalathoz hasonlítja-e Önt, vagy ez csak egy elképzelés a részéről. Az mindenképpen fontos, hogy Ön hamarosan anya lesz, és anyai szerepében is találkozhat majd elvárásokkal. Lehet, hogy van Önben bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogyan fognak családként működni, megmarad-e a kapcsolatuk olyannak, ahogyan szeretik, jut-e elég energiájuk majd egymásra a gyermek születése után. Kismamaként és majd anyaként is fontos tisztáznia a környezet elvárásaihoz való viszonyát. Anyaként még több kritikát kaphat majd, és lényeges, hogy ezt hogyan tudja kezelni. Fontos, hogy anyaságát autentikus módon tudja megélni, és követni tudja a saját személyes érzéseit, belső indíttatását azzal kapcsolatban is majd, hogy hogyan gondozza a babát. Most Ön érzi a legjobban, hogy Önnek és a magzatnak mi esik jól. Pihenés, aktivitás, egyedüllét vagy párja gondoskodó figyelme, ezekhez mind joga van, amikor és ahogyan Ön igényli. A párja által felhozott példák ebből a szempontból lényegtelenek. Ez az Ön teste, az Ön várandóssága. Figyelje a saját jelzéseit, és ne törődjön a környezet elvárásaival. Anyai megérzéseire, ösztönös reakcióira majd akkor is nagy szüksége lesz, amikor a baba születése után arról kap tanácsokat, hogy hogyan és mennyit szoptasson, mikor vegye fel, vele aludjon-e vagy ne. Ezek is ugyanúgy az Ön személyes döntései, választásai lesznek, mint az, hogy várandósan mit bír fizikailag. Próbáljon beszélgetni a párjával arról, hogy ő mitől feszült. Talán aggódik, szorong attól, hogy a kapcsolatuk megváltozik. Az ő érzelmi igényei is nagyon fontosak ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, boldog család legyenek. Úgy tűnik, ő sem tud igazán arról beszélni, amit érez, hanem kommunikálni inkább az Ön kritizálásán keresztül próbál, ami ugyan valóban kommunikáció, de nem hatékony. Amennyiben Ön úgy érzi, hogy anyai szerepében, szülői kompetenciájában bizonytalan, talán hasznos lehet támogató csoport felkeresése. Vannak nagyon jó várandós csoportok, ahol a kismamák közösen átbeszélhetik a családdá válással, anyai identitással, újonnan kialakuló családi működésmóddal kapcsolatos nehézségeiket, kérdéseiket. Kiegyensúlyozott, nyugodt várandósságot és boldog babázást kívánok Önnek, üdvözlettel: Nádasdy Nóra