A kérdés
Tisztelt szakértő. társkeresési problémát okoz az, hogy van egy részletes elképzelés a fejemben, hogy milyennek is kell lennie a társamnak, ez az elképzelt imidzs lefedi a külsőt és a belső tulajdonságokat. Ha az imidzsnek megfelelő növel találkozom, akkor az annyira tud motiválni, hogy mindent megteszek azért, hogy megismerjem, más esetekben csak erötlenül, motiválatanul ismerkedem. A próbléma az, hogy eddig egy olyan nővel találkoztam aki megfelelt annak az imidzsnek ami a fejemben van. Ez, az egy alkalom megerösitete az imidzshez való ragaszkodásomat, mert azt bizonyitotta, hogy létezik ilyen nő. De társnélkül maradtam, mert az, az egy nem engemet választot, és én sem elötte, sem azóta nem találtam olyant, aki megfelelne az elképzelt imidzsnek. Most mit tegyek? Az imindzstöl eltérő nők nem motiválnak arra, hogy ismerkedjem velük, nem mozgatnak meg, nem tudom öket elfogadni, de lehet, hogy így egy életre egyedül maradok.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező ! Nehéz lehet Önnek ennyire határozott elképzeléssel élni a mindennapjait, a jó hír, az, hogy az elképzeléseinket magunk hozzuk létre, mi ragaszkodunk hozzájuk és kellő belátással meg is tudjuk változtatni azokat. Azt gondolom, hogy eljutott az első belátásig, hogy valami nincs rendjén, talán a másodikhoz is, hogy Önön múlik a kialakult helyzet, ami még hiányzik, az a harmadik belátás, hogy aktív részvétel és munka nélkül nem tudja céljait elérni, vagyis párt találni magának. Felmerülő kérdéseim a következők lennének: Mikor fogalmazódott meg a tökéletes kép? Ugyanis kamaszkor körül az ember hajlamos nagyon idealisztikus képet kialakítani az életről, legyen ez munka, pár, gyerekszám, lakás..., majd ahogyan az élet halad előre és egyre több a tapasztalat, a kép is rugalmasabbá válik. Vajon mi az oka az Ön esetében, hogy a kép már hosszabb ideje fixálódott és nem tudja követni a tapasztalásait és vágyait? Mi a haszna ebből a nagyon határozott "imázsból"? Az élet többi területén is jellemző-e ez a fajta hozzáállása, ha nem, akkor vajon hogyan tudná átpalántálni az ottani tapasztalásait a párválasztásra is? Olyan érzésem van, mintha abban a téveszmében lenne, hogy minden embernek egy ember rendeltetett, akit meg kell találni és addig kell keresni míg az nem lesz meg, mert attól függ a boldogság, a siker és miegyéb. Sajnos ez egy irracionális hozzáállás, hiszen köztudott, hogy az emberek többfajta társsal is jól tudják érezni magukat és mély kapcsolatot tudnak létesíteni egészen különböző emberekkel. Mit tudna tenni? Első körben jó lenne, ha körbejárná ezt a meggyőződését, a fent leírt és más kérdések alapján, majd miután rugalmasabbá vált gondolkodása tágíthatná a lehetőségeit, ha nem megy egyedül, nem ártana bevetni szakember segítségét is, hiszen nagyon fontos tapasztalásoktól, életörömtől vonja meg magát, nem beszélve arról, hogyha meg is szerezné a kívánt nőt, annyira szorongana az elvesztésén, hiszen egyedi és megismételhetetlen lehetőségről lenne szó, hogy azért sem tudná megtartani és élvezni a kapcsolatukat! Sok új perspektívát kívánok. Üdvözlettel Balázs NelliKiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
