A kérdés
Kedves Válaszadó, pszichológus! 22 éves lány vagyok, lassan 1 éve van egy pàrom. A pandémia alatt jöttünk össze, akkor 1 hónapja szakítottam az exemmel, ami szörnyen megviselt. Nagyon rosszul bánt velem, de ezért mindig én voltam a hibás stb... a mostani pàrommal régebb óta ismerjük egymást, mondhatni gyerekkori barátok vagyunk. Az èletem során mindig ott volt valahol, mindig tartottuk a kapcsolatot. Nagyon kedves, megértő. Mindenről tudunk beszélni. Külsőre is az esetem, mindig is ő volt a ‘viszonyítási alap’ nekem. A problémám az hogy amennyire az elején azt éreztem hogy “na, ő, ő az, vele lehet kezdeni valamit komolyan”, úgy meg is ijedtem ettől. Félek hogy elkapkodok valamit, kihagyok valamit, lemaradok valamiről vagy valakiről. (Összesen 6 szexuális kapcsolatom volt ha ez számít, de sokkal több kevésbé komoly, “kavarás”) Nem tudom mi tévő legyek, sokszor úgy érzem nem akarok elköteleződni, de nem szeretném elveszíteni őt sem.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező, felvetésében több témát vélek felfedezni: egyrészt az eriksoni értelemben vett fiatal felnőttkori intimitás-izoláció helyzetből fakadó feszültséget; másrészt (illetve pontosabban ennek részeként) azt a félelmet, hogy esetleg kimarad valamiből. Az eriksoni pszichoszociális fejlődéselmélet szerint az ember élete szakaszokra osztható: mindegyik szakasz egy létfontosságú krízis megoldását várja el tőlünk. Ilyen például a kamaszkori „ki vagyok én?” krízis. Ezt váltja fel a fiatal felnőttkorban az intimitás és izoláció közötti konfliktus: „ki vagyok én a párkapcsolatban?”. Esetleg „egyáltalán képes vagyok tartós párkapcsolatban élni?”. Vagy: „Mi lesz, ha most elköteleződöm? Lemaradok valamiről?”. „Biztosan ő az igazi?”. Ilyen, és számtalan ehhez hasonló kérdést vet fel bennünk ez a krízis. Ez a természetes velejárója az életünknek, mind megküzdünk vele – ki hamarabb, ki később. A korábban említett kamaszkori identitáskrízis megoldása egy fontos állomás jelen helyzet megoldásához: hiszen, ha nem tudom, ki vagyok én, abban sem lehetek biztos, hogy ki vagyok én a párkapcsolatban. Nagyon fontos éppen ezért dolgozni saját magunkon, megérteni, megismerni önmagunkat, a félelmeinket és a vágyainkat. Ugyanez igaz a párkapcsolatra is, fontos, hogy együtt dolgozzunk rajta. Bízom benne, hogy tudtam tenni azért, hogy pontosabban átlássa a helyzetet! Keressen bátran, ha további kérdése van. Üdvözli, Szabó KristófKiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
