Szerelem doktor

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező! A szerelem univerzális emberi érzés, azaz kortól, nemtől és kulturális hovatartozástól függetlenül valamennyien átéljük életünk során, így valóban nincs mit szégyellnie az érzésein, sőt azt, hogy ezekről vallomást is tett, egyenesen bátor és őszinte lépésnek tartom. Mindazonáltal az Ön helyében három fontos kérdést tennék fel magamnak a jelen helyzetben. Az egyik, hogy szerelme tárgya mennyire idealizált és mennyire valóságos. Mivel, ahogyan írta, csak ritkán szokta felkeresni orvosát (amikor valóban beteg), és feltételezem, hogy olyankor a vizsgálathoz feltétlenül szükséges kommunikáción kívül egyébről nem esik szó Önök között, így kétlem, hogy lehetősége lett volna megtudnia, milyen ember is ő valójában. Mindeddig csak ebben az egyféle orvos-beteg szituációban látta, amely alapján kialakultak Önben bizonyos benyomások (gyengéd, figyelmes, intelligens, stb.), azonban sosem beszélgetett vele mély dolgokról vagy látta őt különböző élethelyzetekben, így nem volt lehetősége a többi tulajdonságát megismerni, és egy teljes és objektív képet kapni a valós személyiségéről. A másik fontos kérdés, amit érdemes önmagának feltennie, hogy mit is vár ettől a helyzettől. Pusztán abba a reménysugárba kapaszkodni, hogy orvosa a vizsgálatokkor mélyen néz az Ön szemébe, nem tűnik éppen realisztikusnak. Még akkor is, ha orvosa szintén vonzónak találja Önt, és nyilvánvalóan őt sem hagyta érzelmileg teljesen hidegen a vallomása, azonban nyíltan, egyenesen kommunikálta Ön felé, hogy komolyan veszi elköteleződését felesége és családja iránt. Beszámolója alapján ezt nem is követte semmilyen ennek ellentmondó kommunikáció a részéről, így kétségbe vonható, hogy valóban van mire alapozni ábrándjainak fenntartását a továbbiakban. Végül a harmadik és legfontosabb kérdés az, hogy vajon hogyan is került Ön ebbe a helyzetbe? Miért „döntött” a reménytelen szerelem és az ezzel járó szenvedés mellett? Miért nem gondolja, hogy megérdemelhet egy olyan kapcsolatot, ahol érzései viszonzásra találnak és valódi esélyt kaphat a kölcsönös szeretet, törődés és érzelmi megerősítés átélésére? Esetleg ismerős Önnek valahonnan ez a helyzet a korábbi életéből? Érezte magát kirekesztettnek valaha egy fontos kapcsolatából vagy netán egy jelentős (anyai vagy apai) kötődéséből „nem kapott eleget” gyerekkorában? Nélkülözött fontos érzelmeket valamely előző kapcsolata során, érezte magát elhanyagolva vagy elnyomva? Esetleg valamilyen mintát követ a mostani viselkedésével? Akármi is a válasz, hiszem, hogy mindannyian megérdemeljük, hogy a „nincs” helyett a „vanra” fókuszálva életünkben pozitív érzéseket éljünk át és valódi, tartalmas emberi kapcsolatokat alakítsunk ki magunk körül.