A kérdés
Talán a gyerekkoromból adódóan egy „keményebb” lány lettem, akinek sok fiú haverja volt, de mindig is féltem a kapcsolatoktól, főleg attól, hogy én is csalódni fogok. A párom velem ellentétben egészséges, összetartó családban nevelkedett, a szülei együtt vannak, testvére nincs. Már amikor legelőször is elmentem hozzájuk, akkor is feltűnt, hogy mennyire máshogy élnek, az anyukájának mintha minden sokkal könnyebb lenne, kicsit az az „elhagyommagam” típus, ami nekem furcsa volt, hiszen én nem ezt láttam anyukámtól és én se ilyen vagyok. Páromnak könnyebb gyerekkora volt, ami meglátszik. Amúgy kedves szülei vannak, akik elfogadnak engem. A párom sokáig udvarolt nekem, mire beadtam a derekam. Egy komolyabb és csendesebb fiúról van szó, aki társaságban először inkább hallgatag, többszöri találkozás után már jobban kommunikál másokkal. Az egyetem után én másik városba kerültem el dolgozni és úgy volt, hogy együtt leszünk, amint befejezi a tanulmányait (úgy volt, hogy még egy éve lesz visszaA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező, mivel kérdését több részletben tette fel, ezekre együtt válaszolok, a választ a "Rejtett agresszió?5" című kérdésénél olvashatja. Üdvözlettel: Biró EszterKiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
