Párkapcsolati problémák

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező! Párjával négy éve vannak együtt, Ön 18, párja 19 éves volt, mikor összejöttek. Az ember ebben az életkorban még rengeteget változik. Minden bizonnyal befejezték a középiskolát, továbbtanultak, elkezdtek dolgozni, esetleg el is költöztek a szülői háztól. Átléptek egy másik életciklusba, másfajta életfeladatokkal, talán változtak a kedvelt tevékenységeik, értékrendjük, prioritásaik is. Leírja, hogy már számtalan alkalommal szakítottak egymással, régóta érzik mindketten, hogy valami nem jó, ez pedig állandó veszekedésben, feszültségben manifesztálódik. Kimondja, hogy boldogtalan, hogy a helyzet folyamatos fájdalmat, csökkent önértékelést hoz magával. Szakítani szeretne, de nem megy, mert a sok rossz ellenére szereti párját és hiányozna, ha nem lenne maga mellett. Ezek mind természetes érzések, kedves Kérdező. Nem ír róla, de valószínűleg párjával sok szálon össze vannak kötve, kölcsönösen függenek egymástól elsősorban érzelmileg, de lehet, hogy megfoghatóbb, fizikai, egzisztenciális tényezők tekintetében is. Viszonyuk ambivalens, a klasszikus "se veled - se nélküled" szituáció, ennek is egy roppant destruktív változata. Párja részéről elfogadható konfliktuskezelési eszköz az agresszió, tettlegesség - ezt semmiképpen nem kell és nem szabad elnéznie. Ameddig ezt benne marad ebben a kapcsolatban, tulajdonképpen hitelesíti ezt a működésmódot és ezzel közvetve a saját önbizalmát rombolja. Azt írja, hogy "elképzelhetetlennek tartja", hogy párja boldog legyen, de ő sem képes végleg szakítani. Legalább 25-ször megpróbálták 25-ször újrakezdék. Miért? Mit nem találtak meg magukban, a világban, ami egyesegyedül csak ebben a kapcsolatban létezhet, ami miatt pótolhatatlan és érdemes elviselni a folyamatos szenvedést, boldogtalanságot? Azt kérdezi, hogyan szakítson, az tehát nem kérdés, hogy szakítson-e, vagy sem. Gondolja végig, hogy magától a szakítástól fél, az okoz nehézséget vagy az azt követő egyedüllét? Más-más irányokba érdemes elindulni. Írja, hogy önbecsülése elveszett - úgy érzem, ez lehet a kulcs. Akkor fog tudni kilépni ebből a kapcsolatból, ha képes lesz azt érezni, hogy elég értékes és fontos - elsősorban önmaga számára. Ekkor, ha volt párja keresi is, képes lesz nemet mondani, akkor is, ha borzalmasan hiányzik. Szereti őt, mert sok minden összeköti magukat, de szeresse önmagát is eléggé ahhoz, hogy ne viseljen el egy egyértelműen ártó szituációt. Természetes, hogy egy ilyen hosszú, régi kapcsolat lezárása nagy elhatározást, erőfeszítést igényel. Keressen maga körül támogatást (például a barátnői, családja mit gondolnak a helyzetről?), legyen kitartó és fogadja az elengedéssel járó fájdalmat türelemmel. Ha pedig úgy érzi, nem megy egyedül, kérjen külső segítséget, akár a párjával közösen. Sok erőt kívánok mindehhez!