A kérdés
Tisztelt Hölgyem/Uram! Az utóbbi néhány évben, amint megismerkedtem valakivel, egy ponton a saját falaimba ütköztem és menekülni kezdtem a helyzetből. Közeledünk egymáshoz, egyre jobb lesz minden, majd egy feszítő érzés kap el és elkezdek kifogásokat keresni, hogy miért nem. Nem félek az elköteleződéstől, viszont a szülői minták miatt hatványozottan fontos lett, hogy jó döntést hozzak. Tagadni kezdem és nem élem meg azt, ami jó. Lehet még nem találtam meg Őt, de mintha ez egy sorminta lenne.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Péter, a leírása nagyon pontosanak tűnik. Azért mondom, ogy "tűnik", mert nagyon koherens, egységes, amit leír, ilyen működésmód abszolút lehetséges, de mégis, nehéz tudni, hogy tényleg pontosan ez történik-e Önnel, azaz, még pontosabban, CSAK ez történik-e Önnel, amikor megismerkedik valakivel. Egyfelől nem elég (bár nagyon fontos) felismerni egy mintázatot, hanem ha zavaró, akkor tenni kell ellene, azaz tenni kell a változásért. Ebben az esetben, ha a leírása minden fontosat magában foglal, akkor annak kellene utána menni, hogy milyen összefüggései (okai, velejárói) vannak annak, hogy fél az elköteleződéstől. Hogy abban mi az, amit nem mer/tud/akar vállalni. Vagy másik oldalról megnézve: körbe kellene járnia, hogy mi a jó abban, hogy nem köteleződik el. Másfelől meg az is fontos, hogy mi lehet még esetleg ezen a működésmódon KÍVÜl, ami mondjuk kevésbé látványos, de mégis fontos hatást gyakorolhhat a párkapcsolati próbálkozásaira. Gondolok pl. arra, hogy milyen partnert választ, esetleg a választásaiban önmagában nincsen-e valami olyan ismétlődés, ami akadályt jelent önmagában is. Elsőre ezek jutottak eszembe. Ha felkeresne egy pszichológust, akkor más, több ötlet is felmerülhetne, pár soros levélváltás ismeretlenek között - hát ebben sok lehet a félreértés, vagy lényeges dolgok figyelmen kívül hagyása. Üdvözlettel: Biró Eszter