A kérdés
T. Pszichológus! Nemrég "lett" egy barátnőm, akit nagyon szeretek. :) A gond lényegében az, hogy a lány sok száz km-es zarándokúton vesz részt. Én ezzel nem értek egyet, mert bár ő az elmondása szerint nagyon élvezi és bírja is fizikailag, stb..., nekem mégis fáj, hogy fizikailag ennyire leterheli magát és, hogy nem veszi figyelembe, hogy féltem és óvnám a testét az extrém igénybevételektől. Ezen felül borzasztóan hiányzik is, és kezdem úgy érezni, fontosabb neki az út, mint én. Elmondása szerint szeret, ezt el hiszem, de nem bírok belegondolni abba, hogy ezzel az úttal mekkora fájdalmat okoz a saját testének. Továbbá úgy érem, hogy mivel ő ezt élvezi, fontosabb neki az út mint én. Szeretem, aranyos, egy igazi nő, de nekem ez a két dolog nagyon fáj. Mi ilyenkor a megoldás? Ja és azért is féltem, mert ilyenkor minden este máshol alszik, 1000 km-re van tőlem, kiszolgáltatottan, stb... Én nem mentem vele, mert félek a repüléstől és amúgy sem bírnám az utat, de szeretem őt!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Gábor, A barátnője egy remek lány lehet, akinek fontos a lelki élete és ezért képes áldozatokat is hozni. Ha Ön igazán szereti, akkor tiszteli és megbízik benne. Ha féltékeny a nem Önnel töltött idejére, akkor azon kell dolgoznia, hogy ez a birtokló féltékenység megszűnjön és kialakuljon a bizalom. Ez sokkal inkább Önről szól, mint a barátnőjéről, ennek az elengedése az Ön feladata, ez az Ön zarondokútja. Használja ki ezt a külön töltött időt és próbáljon a saját korlátain gondolkozni, azon, hogy Ön milyen áldozatra képes a saját fejlődése érdekében. Mert fejlődés nincs áldozat nélkül, és ha azt szeretné, hogy ez a remek, kitartó és eltökélt lány kitartson Ön mellett, akkor Önnek is fejlődnie kell. Érthető az aggodalma, de bízzon benne és fogadja el a távollétet, mint egy ajándékot, aminek hatására erősödhet a kapcsolatuk. Üdvözlettel, F. Lassú Zsuzsa