Párkapcsolat

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves 40 éves nő! Ezt a levelet két oldalról lehet elkezdeni, az egyik az Ön oldala, a másik a férfi oldala. Mivel Ön kért véleményt, ezért nyilván az Ön részére fogok koncentrálni, persze a másik félnél is hasonló folyamtok játszódhattak le, mind addig amíg meg nem sértődött, annál a pontnál már különböző mechanizmusok, gondolatok irányítják a viselkedésüket. A legtöbb ember, ahogyan telnek az évek és egyre érettebb lesz, egyre ritkábban idealizálja a többieket, ami nagyban segít neki abban, hogy a meglévő jól működő kapcsolatokra tud összpontosítani és nyilván a fontos feladatokra, mint amilyen a gyereknevelés is. Ez egy alap, de ezt az alapot felül tudja írni néhány szempont, az első az életszakaszokhoz köthető krízisek, általában az évfordulók azok ( 30, 40,50...), amikor az emberek számba veszik addigi életüket és ha azt érzik, hogy lemaradnak valamiről, akkor pótolni , módosítani szeretnének, ez rövidebb-hosszabb időkre meg tudja tántorítani őket józan gondolkodásukban. A következő szempont, amit érdemes figyelembe venni, hogy azért legtöbbünkben ott lakózik, akár életünk végéig is a "belső gyerek". Amikor nem a felnőtt, aki racionális, aki tudja mi a dolga lesz szerelmes, hanem ez a gyerek. Ez a gyerek fantáziálgat a romantikáról, az igaz szerelemről, amit még meg kéne élnie. Sokan ezt a képzelgést olyan folyamatnak élik meg, ami megtöri a mindennapok szürkeségét. Ezenkívül nyilván vannak azok az egyedi szempontok is, mint amilyen a házasság elszürkülése, bizonyos ki nem mondott konfliktusok munkálkodása, bizonyos egyéni elakadások ilyen módon való kezelése. Mivel ezekről nem írt, így nem is szeretnék találgatni. Viszont ilyen szemmel is megnézheti jelenlegi házasságát, mi működik benne, mi az amin lehetne javítani, saját magán belül min tudna még fejleszteni. Nyilván most nehéz helyzetben van, mert meghívást adott valamire, amit azután a racionalitása, az érettsége mentén lezárt. Ez így rendben is van és most csak azt kell megvárni, hogy ezek az érzelmek is átformálódjanak, hogy átgondolja miről is szólt valójában ez az egész. Úgy tűnik, Ön előrébb jár ebben a folyamatban, míg a másik fél, még fel van zaklatódva, úgy érzi, hogy megsérült az önérzete, nem tud mit kezdeni az elutasítással, ez csak azt jelenti, hogy ő nem annyira tudatos és érett ezen a területen. Neki is időre van szüksége, nem tudom, hogyan szokta megoldani a másfajta elutasítottságait , de ha ugyanezzel a mintával, akkor lehet, hogy ez a mostani helyzet nem igen fog változni és ő nem tud barátként, kollégaként jóban lenni Önnel. Lehet, hogy ő az a fajta ember, aki haraggal oldja meg a dolgait, ahelyett, hogy beszélgetne, rugalmasabban gondolkodna, belátna. Sajnos mások fejlődésére a legritkábban tudunk hatni. . Át lehetne beszélni a történteket, hátha ez segít, ha ő erre nem vevő, akkor viszont az idő majd hoz valamilyen változásokat. Sajnálom, hogy ez történt, ugyanakkor ennek az egész helyzetnek nagyon sok jó hozadéka is van, mert hozzásegíthet mindkettőjük személyes és párkapcsolati fejlődéséhez. Üdvözlettel, Balázs Nelli