A kérdés
Tisztelt Szakértő! Több mint 5 éve élek együtt a párommal. Én 36 éves vagyok ő pedig 39. Voltak hullámvölgyek a kapcsolatunkban. Depressziós voltam és vagyok, szorongok és néha hisztis voltam. Nagyon türelmes embert kaptam. A szegénységből húzott ki és nagyon szeretem. 5 évet vártam az eljegyzéssel. Mellette vallásos lettem, mivel a családja is az. December 27 én megtörtént az eljegyzés, boldog voltam. Viszont a szülők nem fogadták jól. Sok gondot okoztam a páromnak. Amióta megismertem félek, hogy elhagy. Pszichikai okok miatt 8 munkát elveszítettem, pedig 3 diplomám van. A szülai január elsején azt mondták ők egy tűzrőlpattant nőt szeretnének a párom mellé akinek van munkája és nem okoz gondot neki. Az apukája azt mondta, ha nem fogok megfelelni a családnak mehetek vissza ahonnan jöttem a párom meg új nőt keres. Mindkettőnknek ez az első kapcsolata. 4 órás portás állás után találtam egy munkát pénzügy területen egy karitatív szervezetnél. Viszont félek. Gyógyszereket szedek.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Látom,hogy az oldalra két levelet is küldött egy-két nap eltéréssel, ezenkívül az egész leveléből a félelem, a reménytelenség, a kiszolgáltatottság érzése hallatszik ki. Gondolja csak el, ha ezt a három szót kihangosítjuk, mi lesz a következmény? Bárki aki így érez, le fog fagyni, minden kreatív energiája el fog tűnni és helyébe a túlzott jelek keresése, önmaga lebecsülése, a jövőjének a siratása és a kényszeres megfelelés fog lépni. Megértem, hogy nehéz gyerekkora volt, hogy más szocio-kulturális környezetből származik, de a párja mégiscsak annak ellenére, hogy gyógyszereket szed, sokszor nehezen kezeli a mindennapjait Önt választotta ki. Érdemes lenne átgondolni, hogy melyek azok a készségek, tulajdonságok, tudás, viselkedésformák és külső testi jegyek, melyek mentén tisztelni tudja magát és ami miatt nagy valószínűséggel a párjával is együtt van már több éve. Azt írja, hogy pszichológushoz és pszichiáterhez is jár, jó lenne, ha velük is átnéznék, hogy van-e valami ami még sikeresebbé tudná tenni a terápiát és felépíteni olyan kapaszkodókat, amik után bármi jön, Ön önállóan és önismerettel tudja vinni az életét. Jó lenne kilépni az alárendelt-felülrendelt kapcsolódásból és megerősíteni magát, erre épp jó a terápia és az, hogy vannak megbízható szakemberek, akikhez fordulhat. Talán érdemes lenne "a mi lesz ha lesz"helyett, a " mi van most,mit tudok tenni magamért, a kapcsolatért" filozófiát folytatni. Semmi sincs elveszve, hiszen Ön motivált, tud segítséget kérni és vannak,olyan kincsei, melyek képessé teszik a kapcsolódásra, ha sikerülne a félelmét a helyén kezelni, akkor talán minden tulajdonsága és lehetősége is élőbbé válhatna. Kívánok ehhez sok sikert. Üdvözlettel, Balázs Nelli