A kérdés
Tiesztelt Doktorur/Doktorno! Baratommal 3 honapja talalkoztam kb 2 honapja vagyunk egyutt. Neki nagyon nehez biznia, mert parszor mar nagyon megbantottak. Nem bizik senkiben, bennem is nehezen ezen o is/ en is dolgozunk. A kerdesem arra iranyulna, hogy szerelmesek nem vagyunk (meg) es neha azt erzem mintha lenne koztunk egy fal. Nem tudom megmagyarazni. Lehet azert mert nincsenek mely erzeseink meg egymas irant, ez idovel egyre melyul egyebkent, de olyan mintha nem lenne eleg eros a kotelek koztunk. Nem szoktunk veszekedni egyebkent, soha nem volt meg rá precedens, mindent megbeszelunk, koztunk minden rendben van, teny, hogy lassan de biztosan haladunk. Minden jól mukodik ezt leszamitva. A kerdesem erre iranyulna, hogy fog e ez valtozni (fognak e melyulni az erzelmek idovel) vagy tehetek e erte valamit? Elore is köszönöm!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! A bizalom, amiről tulajdonképpen kérdése, problémája szól. A nehézség, ami írásra késztette, túlmutat önmagán, hiszen a legmélyebb emberi érzelmek (szeretet, kötődés) a legalapvetőbb emberi személyiségvonások ( önértékelés, tolerancia, hit); és előbbiek szerinti legalapvetőbb életvezetési jellemzők ( sikerorientált, pozitív gondolkodás és szemlélet), tehát számtalan meghatározó érték alapja. A bizalom, amitől az ember meghatározó szereplője önmaga sorsának. Szerelme, barátja éppen emiatt szenved, - hiszen, ahogyan írja -;többször és igen komolyan sérült korábban helyzetekben, olyan emberek miatt, akik a bizalmát rombolták; míg „feladta” tudattalanul, amikor, már oly gyakori volt a sérelem, hogy nem csoda, ha alapjaiban veszítette el hitét. A kapcsolatok viszonylatbán a bizalmat, az élete bármely szituációjában a hitét, amik óhatatlanul a bizalomra épülnek. Ezzel kizárt mindent, ami örömteli, ami előre mutat. Kizárja a szerelmet, pontosabban a feltétel nélküli szeretetet, holott senki nem úgy született, hogy boldogtalan, kiábrándult felnőtt legyen. Ön most nemes feladatot kapott a sorstól. Segíthet valakin, akinek kilátástalanná vált az élete. A legszebb ebben a találkozásban, szerelmemben, hogy ön lett szerelme tárgya. Ön, aki kérdése, erőfeszítései a leírtak alapján; tiszta lelkű, rendkívüli jelem, aki igazán megérdemli a boldogságot. Ön dönt, azonban a tanácsom, - ne adja fel! Egyelőre önnek kell erősebbnek, türelmesebbnek, kitartóbbnak lennie, de amire párja eljut addig az érzelmi szabadságig, amiben sérült bizalma a múlté (hála önnek); óriási jutalom lesz, hogy szerelmük csodás és mély lesz, ami akár egy életre szól! Emellett nem feledendő, hogy megmentette szerelme további sorsának gyengülő esélyeit az emberhez méltó, értékes életre. Nagyon sok boldogságot, felfedhetetlen perceket, órákat...éveket kívánok! Dr. Zsu