Nem tudom mi tévő legyek..

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező, a levelében csak olyan érzésekről, és gondolatokról ad számot, amelyek a párkapcsolatával összefüggő elégedetlenségéről, szomorúságáról szólnak. Azt írja, szereti a párját, de a levele vége, hogy "csak szenvedek itt". Vagyis azt nem értem - és szerintem ez az, amit Ön sem gondolt végig - hogy mi az, ami egyáltalán a párja mellett tartja. Remélem, hogy rosszul értem e levelét, de ha nem, akkor sajnos nagyon úgy fest, hogy Ön teljesen feladja a saját igényeit, még azt is "engedi", hogy a párja Önön vezesse le a feszültségeit (remélem, hogy ez csak "bunkó" szóbeli bántalmazást jelent, és nem fizikai tettlegességet - de hát a szóbeli bántalmazás is bántalmazás...). Vagyis a javaslatom az, hogy nagyon alaposan fontolja meg, nézzen a saját lelkébe, hogy mi köti, mi tartja a párja mellett, miközben főként szenved, és boldogtalan. Tegye mérlegre a jókat és a rosszakat, és ha kell, merjen változtatni. Ha kell, kérjen ehhez segítséget barátoktól, szüleitől, vagy szakembertől is akár. Lehet az első lépés a változtatás irányába az, hogy komolyan beszél a párjával, elmondja neki, hogy mi bántja, mit kérne tőle, megkérdezheti őt, hogy miért viselkedik úgy, ahogy, stb.. Nem gondolom, hogy ez okvetlen csodát tesz, de hátha. És ha nem, akkor is Maga legalább tudhatja, hogy megtette, ami megtehető a kapcsolat javítása érdekében, és tisztább fejjel dönthet, hogy amit a párjától kaphat, amit tőle várhat, azt szeretné-e. Szeretné-e hosszú távon, szeretné-e 2,5,10 év múlva is. 17 évesen biztosan nem volt sima ügy, hogy összeköltözhessen - iskolásként - a barátjával, és ha netán most vége lenne ennek a kapcsolatnak, akkor szerintem Maga azt is meg tudja majd "harcolni". Azt kívánom, hogy döntsön jól, tiszta fejjel, az érzelmeit is figyelembe véve, és közben vigyázzon magára, és a még nagyon hosszú jövőjére. Üdvözlettel: Biró Eszter