Nem tudok tovább lépni

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező, jók, lényeglátóak a kérdések, amelyeket feltesz, de elsősorban Önnél lehet a válasz. Igaz, lehet önálló felnőtt ember az is, aki a szüleivel él, de hogy Ön az-e, az olyasmiktől függ, hogy vajon a háztartás tevőleges (háztartási és ház körüli munkák), valamint anyagi fenntartásában a szüleivel azonos módon veszi-e ki a részét, hogy az életvitelét érintő kérdésekben függetlenül, önállóan dönt-e, hogy a lakrésze elég szeparált-e ahhoz, hogy az életritmusát a szüleitől függetlenül szabályozhassa, hogy a szerelmi, és egyéb társas életét mennyire befolyásolja, hogy a szüleivel lakik. Ha ezekre, és ehhez hasonló kérdésekre olyan válaszokat tud magának adni, amiből az derül ki, hogy mos, főz, pénzt oszt be, barátkozik, szerelmi élete is rendben, akkor az, hogy a szüleivel lakik, tényleg nem akadályozta meg a felnőtté válásban. Ha nem ennyire megnyugtatóak a válaszok, akkor az elköltözésének a nehézségét én nem az ingatlanok állapotával, vagy a felújítási munkák bosszúságaival hoznám összefüggésbe, hanem inkább azt vetném fel, amit Ön is, hogy nehéz így, hogy a felnőtt életéből már 20 évet leélt a szüleivel együtt, belegondolni, hogy egyedül élne majd, és mindenről egyedül kell gondoskodnia. A külön élet attól lehet lelkesítő (ha az), hogy ha meglátja benne a lehetőségeket, az azzal összefüggő lehetőségeket, hogy nem tartozik majd senkinek számadással, nem kell megmondania, mikor jön és megy, nem kell vigyáznia, hogy fel ne ébressze a szüleit, ha későn megy haza, és a szerelmi életének nem lesz más tanúja, csak Ön és a partnere. Érdemes esetleg azon elgondolkodnia, hogy előbb albérletbe költözzön - bár nyilván ez külön költséggel jár, de akkor a külön életet kipróbálhatná úgy, hogy a sok pénz befektetésének nagy lélegzetű döntése előtt "mintát vesz" abból, amit most egész pontosan elképzelni sem tud. Üdvözlettel: Biró Eszter