A nárcisztikus anya

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező! Köszönöm, hogy írt az oldalra. Mielőtt levelére válaszolnék, leírnám röviden a nárcisztikus személyigzavar jellemzőit, egyrészt azért, hogy Önök is esetleges megerősítést kaphassanak, másrészt pedig azért, mert azt vettem észre, hogy emberek különböző diagnózisokkal dobálódznak, így talán tisztul a kép. Ha nárcisztikus személyiségzavart egyszóval szeretnénk jellemezni, akkor azt mondhatnánk, hogy öntetszés. Azt gondolják, hogy fontosak, kompetensek, mindenhatóak, tehetségesek bármiben, amihez hozzákezdenek. Ők különlegesek és mindenkinél jobban tudják a dolgokat. A többi embert arra a szerepkörre tartogatják, hogy csodálattal hódoljanak nekik. A fő gondolatmenetük a következő: Kell, hogy tiszteljenek és becsüljenek, fel kell, hogy ismerjék, hogy különleges vagyok. Legfőbb érzéseik a harag és depresszió. Viselkedésüket pedig átszövi a folyamatos elismerés keresgélése. Mindenáron biztosítani akarják a hatalmat és ha másképpen nem megy, akkor nem ritkán fenyegetéshez, agresszivitáshoz, megvásárláshoz és zsaroláshoz folyamodnak. Kedves levélíró, persze, hogy nehéz egy ilyen emberrel tartani a kapcsolatot és megfelelni az elvárásoknak, viszont a jó hír mégiscsak az, hogy önök felnőttek és mindenkitől függetlenül is kialakíthatnak közös életet és jó lenne, ha ez a közös élet kialakítása nem azért történne, hogy a párja kimeneküljön ebből a mérgező kapcsolatból, hanem azért, mert önállósodni szeretne, mert céljai vannak, mert szeretne Önnel közös életet kezdeni. Mit tehet ebben a helyzetben a párjáért? Azt gondolom, rossz a kérdésének a fókusza. Inkább azt kérdezze meg magától, hogy mit tehet azért, hogy teljes, boldog életet tudjon élni, hogyan tud másfajta női energiákat képviselni, mit tudna kezdeni a félelmével, hogyan tudná megerősíteni önmagát? A párja pedig úgyszintén legjobb lenne, ha önmagára fókuszálna, arra mi fontos neki, azokra lehetőségekre és készségekre, amik előre viszik és segítenek neki tartós otthont teremteni. Tudom, hogy nem könnyű, de hát annyi mindenkinek sikerült már a függetlenedés és önállósodás és Önök is csak emberek, akiknek ez szintén megadathat. Szurkolok, hogy sikerüljön inkább önmagukra, a kapcsolatra koncentrálni mintsem a külső zavaró, gátló tényezőkre. Üdvözlettel, Balázs Nelli