Mitől lenne boldog ez a párkapcsolat?

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Rita,

Arra a kérdésére, hogy mitől lenne boldog ez a párkapcsolat, az a válaszom, hogy attól boldog egy párkapcsolat, hogy a párkapcsolatban lévők boldogok attól, hogy a párkapcsolatban vannak. Hogy érzelmileg közel érzik magukhoz a másikat a nehézségeik, vitáik alatt is, mert tudják, hogy biztonságos annyira a párkapcsolat, hogy megoszthatják a nehéz érzéseiket, a másik pedig érzelmileg válaszkész, nyitott, érzelmileg bevonódott feléjük. Működik a szenvedély, megélik az intimitást, és megvan az elköteleződés is. A párkapcsolat életciklusai haladnak, nincsenek ebben elakadva. Úgy tudnak kapcsolódni egymáshoz, hogy Önmagukat sem vesztik el a kapcsolatban, meg tudják tartani a határaikat, és a párjukkal együtt a párkapcsolat határait is meghatározzák, és együtt tartják a külvilág felé, hiszen ők ettől egy pár. 

Azt, hogy ez pontosan hogy néz ki az Ön számára, milyen párkapcsolatban érzi Ön magát boldognak, arra Önnek kell megadnia a választ. Nem hinném, hogy erre az a válasza, hogy bizalmatlanságon alapuló, rideg, hazugságon alapuló, érdektelen párkapcsolatban lenne boldog. Arra is Önnek kell megadnia a választ, hogy mitől érezné magát bizalmon alapuló, meleg, őszinteségen alapuló, érdemileg bevonódott párkapcsolatban. Ezeket a párja felé csakis Ön tudja képviselni, persze nem mindegy, hogy hogyan.

Az a kérdés, hogy szeretne-e, tudna-e még Ön, illetve a párja energiát tenni ennek a kapcsolatnak a megmentésébe. Van-e ebben a kapcsoltban annyi erőforrás még, hogy végezzenek egy állapotfelmérést, hogy milyen állapotban van jelenleg a kapcsolat, kinek mik a szükségletei, hol vannak hiányai, sérelmei, fájó pontjai, hogy elkezdhessenek dolgozni ezek kölcsönös megértésén, elfogadásán, teljesítésén, begyógyításán. Hogy közel kerülhessenek egymáshoz. Nagyon konkrétan, teljesíthetően, kinek mire van szüksége, mi legyen jobb és az hogyan tud jobb lenni, miből legyen több, miből legyen kevesebb. Ami reális, teljesíthető. Kis apró lépésekkel. Ehhez tudnunk kell, hogy volt-e valaha a kapcsolatnak jól működő időszaka, van-e egyáltalán mihez visszanyúlni, milyenek az alapok. Van, hogy az alapokig vissza kell bontanunk a házat ahhoz, hogy biztonságos falakat építhessünk vissza rá.

Amíg ez nem történik meg, amíg nem a párkapcsolat újraépítésébe, vagy felépítésébe mennek az Önök energiái, hanem a párkapcsolatból kifelé, külső kapcsolatokra, tevékenységekre megy el az energia, addig nem ez a kapcsolat fog épülni, hanem ahová a figyelmüket és energiájukat teszik. Munka nélkül nem tud elmélyülni az intimitás, fennmaradni a szenvedély, megtörténni az elköteleződés, és továbbra is csak nőnek a hiányaik, és távolodnak egymástól, ami majd ismét a kapcsolat kihűléséhez, szakításhoz fog vezetni, ez egy ördögi kör, ami egyre lejjebb húzza a kapcsolatokat.

Ha egyenlőtlenség van a szándékokban, együtt kell törekedni a különbözőségek feloldására, megvitatva, hogy ki miben mennyi kompromisszumot tud vállalni, anélkül, hogy feladná magát vagy a szükségleteit, és ki hol húzza meg a határait, azaz mi az, amiben nem akar vagy nem tud engedni ahhoz, hogy boldog legyen ebben a párkapcsolatban.

Ha nem változtatnak semmit, nem fog változni semmi. Ha nem változik semmi, és Ön sem teszi nyílttá a helyzetet, és így együtt marad a párjával, hogy kevésnek érzi azt, amit a párkapcsolattól kap, akkor csak Ön fogja magát rosszabbul érezni attól, hogy olyan kapcsolatot fogad el, ami Önt nem építi, csak az energiáit vonja el. Saját önértékelése, saját magához fűzött viszonya fog sérülni azáltal, hogy nemcsak a párja, de Ön is cserben hagyta magát, hagyta, hogy kihasználják, bennemaradt egy ilyen kapcsolatban. Sajnos ez is megerősítheti az egyenlőtlen, alá-fölérendelt kapcsolatban maradást. Akár kapcsolati függést is jelezhet ez a bánásmód, ha rárímel arra, amit Ön gondol saját magáról, amilyen az Ön világnézete azzal kapcsolatban, hogy milyen párkapcsolatot "érdemel meg", hogyan lehet Önnel bánni, mit tapasztalt az előző párkapcsolataiban, vagy családi kapcsolataiban. Elvárhat-e hűséget és őszinteséget, nyílt kommunikációt és melegséget?

Ha úgy érzi, ha tapasztalatai alapján azt tanulta meg, hogy erre a kérdésre nemlegesek a válaszok, érdemes lehet saját magára fordítania most az energiáit, saját magáért tennie, saját önismereti munkába kezdenie egy tapasztalt terapeutával.

Ha viszont úgy érzi, hogy most a párjával együtt szeretne még azon gondolkodni, hogy mitől lenne boldog ez a párkapcsolat, és a párja is motivált, elkötelezett a változtatásra, a párok általában mélypontra kerülést követően eljönnek hozzánk párterápiába. A segítség nagyon sokat tud lendíteni, sokszor utolsó szalmaszálként is, amibe kapaszkodni tudnak, vannak csodás változások, akár szétköltözést, szünetet követően is, viszont ehhez is sok motiváció, sok erő kell, mert megterhelő, hogy itt szembe kell nézniük a nehézségekkel. Felmérjük, sorra vesszük azokat, amik nem mennek, és ehhez sok nehéz érzés kapcsolódik.

Azután ezekhez segítséget kell elfogadni, és elköteleződni egy közös munkára, aminek során sok nehéz döntést kell meghozniuk, folyamatosan nyitottnak maradni a saját és a másik szükségleteire, erőfeszítéseket tenni a belső és külső változtatásokra, azaz megterhelő belső munkát végezniük, hogy segíthessenek magukon és a kapcsolatukon. 

Erre nem minden kapcsolat és egyén érik meg, nem minden helyzet "bírja el". A nehéz felismeréseket, a belső munkát pedig nem tudjuk mi megtenni a pár egyik tagja helyett sem, a kérdéseinkkel tudjuk segíteni a megfogalmazásukat, kimondásukat. Illetve azonnali enyhülést a párterápia sem tud adni, sok kitartás kell ehhez is, mivel azonnali csodaszerünk sajnos nekünk sincsen. Elengedhetetlen az alapmotiváció a tanulásra, nyitásra a másik, saját magam és a párkapcsolat érdekében, illetve a párterápián kívüli gyakorlásra, változtatásra, mindkét fél részéről, hogy legyenek pozitív változtatások, hogy megtartható legyen a krízisbe került párkapcsolat, enélkül nem történik változás, vagy mégtovább romlik a helyzet. Az egyéni belső munka is munka természetesen, a párkapcsolat szempontjából viszont fontos azt is beemelni, behozni az eredményét a párkapcsolatra nézve is.

Ha pedig már annyira rossz állapotba került a párkapcsolat, hogy nem bírja ki, amíg a segítség hatása beindul, amíg megtanulják, hogyan állítsák le a negatív köröket, az eltávolító veszekedéseket, vagy nincsen akarat és kitartás a tanulási folyamathoz, vagy nincsen reményteljes pozitív emlékkép, erőforrás, amit magukban tartani tudnak, ami célként előrevetíthető lenne, hogy legyen motiváció és kitartás a kezdeti nehezebb, megterhelőbb tanulási szakaszhoz, akkor történik meg az, hogy hamarabb véget ér a kapcsolat, mint elkezdődhetne a párterápiás munka. 

És ha el is kezdődik a közös munka, még akkor sem csak a párkapcsolatban tartás lehet az egyetlen közös célunk. Van, hogy a közös munka eredménye és célja a kapcsolat lezárása a saját érdekükben. Akkor erre tudunk ránézni, hogy ezt hogyan tudjuk jól átértelmezni, átkeretezni, az eddigi élettörténetbe, kapcsolati előtörténetekbe beilleszteni, hogy enyhítsük a fájdalmat. Vagy válásterápiás kérdésekkel jön a pár, mert szeretnék egymás elengedését kevésbé sérüléseket okozóan csinálni.

Nehéz helyzet amit leírt, teljesen érthetően sok Önben a fájdalom és a kétség, amiért sok energiáját felemészti ebben a nehézzé vált kapcsolatban benne lenni már egy ideje, és úgy tapasztalja, hogy nincs a másikban motiváció és akarat.

Ha egyéni belső munkára van igénye, javaslom Önnek az egyéni terápiát, ami során mélyebben és hosszabban van lehetősége ránézni az Ön oldalára ebben a kapcsolatban, hogy mi zajlott Önben a nehéz szakaszok alatt, mihez tud most kezdeni a saját nehéz érzéseivel, sérelmeivel, veszteségfeldolgozás és jövőtervezés szempontjából, a saját szükségleteit megismerve és határait tartva, hogy ne sérüljön tovább ebben érzelmileg.

Ha pedig szeretnék, hogy segítsen valaki Önöknek ezúttal végleg lezárni a kapcsolatukat, a kapcsolat összegzését, a tanulságok levonását, a szakítás feldolgozását, a hiányok és veszteségek megértését és megélését, az önismereti növekedést a továbbiakra nézve, ez már a válásterápia műfaja. Ez is sokat adhat a pár tagjainak külön-külön a kevésbé fájdalmas, elfogadható elválás érdekében. 

(A párterápiás ajánlás nem vonatkozik bántalmazó kapcsolatokra, ha úgy érzi, hogy az Ön kapcsolata bántalmazó, a Kék vonal, a Nane, az Emma egyesület, vagy más lelki segélyszolgálattal, áldozat segítő alapítvánnyal való közvetlen kapcsolatfelvételt javaslom!)

Remélem tudtam segíteni Önnek, további minden jót kívánok!
Üdvözlettel:
Házi Dorottya pszichológus, képzésben lévő család-és párterapeuta