A kérdés
Tisztelt szakértő.Egy átlagos kedves 26 éves férfi vagyok.Az egész decemberbe kezdődött amikor egy baráti összejövetelen beleszerettem a kolléganőmbe.Előtte is tetszett,de miután jobban megismertem utána kezdte felé érzelmeket táplálni.Amikor beült a kocsimba akkor elkapott valami leírhatatlan boldogság.Én pár nap után sajnos elmondtam neki hogy mit érzek,de elutasított,kedvel de neki más kell.Amit elfogadtam,de mégse tudom elfogadni,főleg hogy bent is és munkahelyi összejöveteleken is találkozunk. Továbbra is jó a viszonyunk,de ennek ellenére fáj hogy soha nem lesz több köztünk.Napok óta semmihez sincs kedvem,aludni se nagyon tudok,csak rajta rágódom.17 éves korom óta nem voltam ilyen szerelmes és nem tudom mit tegyek.De úgy érzem hogy hosszú távon csak ártani fog ez a helyzet.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Nagyon nehéz helyzetben lehet jelenleg, hiszen olyan személy utasította vissza, akivel igen gyakran találkozik. Az is nehezíti a helyzetet, hogy rég érezte magát ennyire bevonódva a szerelem érzésébe. Sajnos nincs instant megoldás arra, hogy hogyan fájjon kevésbé, viszont tett egy hatalmas lépést afelé, hogy segítsen önmagán, segítséget kért. Már ebből a tettéből is töltekezhet, hogy be tudta ismerni, hogy szüksége van külső megsegítésre. Ha jól értem ebben a helyzetben visszautasították Önt, ami nagyon fájó. Ilyenkor érdemes elgondolkodni azon, hogy hogy van Ön a visszautasítással? Szokott visszautasítani másokat, volt már korábban hasonló az életében, mint amin jelenleg keresztül megy? Még felvetnék egy gondolatot, amiben jelenleg van az egy gyászfolyamat. Mindannyian másként dolgozzuk fel ezeket az érzelmileg megterhelő szituációkat. A gyászban, az elmélyülő fájdalomban gyakran megéljük azt, hogy örökké fog tartani, elfelejtjük a korábbi sikeres feldolgozásokat. Higgye el, hogy lesz elmozdulás! Nem kell egyedül megbirkóznia ezzel a kihívással. Amennyiben úgy érzi, forduljon szakemberhez.