A kérdés
Múlt hét vasárnap a párom bevallotta hogy más iránt táplál érzéseket én mivel szeretem így őt elengedtem ez két hét beszélgetés és gondolkozás után értük el. A kapcsolatban én voltam a hibás mert a kommunikáció nagyon kevés volt köztünk. Ő másfél hónapja új munkahelyre került és ott ragadta meg egy srác.Egy hónapig még együtt lakunk utána valószínű hogy nem. 3 gyerekes (19,16, 9) család vagyunk és 11 éve vagyunk együtt. Én sok mindent rendbe raktam a fejembe tudom hogy időre van szükség és most bármit teszek felé avval csak ártok. Vasárnapi beszélgetés előtt nem vallotta be a teljes igazságot bár az emberrel friss a dolog. Addig elutasító volt most pedig normálisabb velem de a srácot választotta. Az ő fejében mindenben én vagyok a hibás én pedig a döntés után azt mondtam hogy egy hónap múlva átbeszélünk mindent a kapcsolatról és az elköltözésemről. Mit tehetek hogy egy hónapban otthon valami esélyem hogy újrakezdés lehetősége egyáltalán felmerüljön?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező, sajnos nagyon nem könnyű a helyzete, és én egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy a kapcsolata még innen visszahozható. De igaza van, ha fontos a kapcsolat, akkor érdemes megpróbálnia. Szinte semmit sem tudok Önökről, így amit írok, Önnek kell majd konkrétumokkal kiszíneznie. Az alapgondolatokat szerintem az kell hogy adja, amit a párjával megbeszéltek ebben a mostani két hétben, mert ezekből a beszélgetésekből most sok mindent megtudhatott, hogy ő mivel volt elégedetlen, mi hiányzott neki. Ezeken most még talán lehetne valamit javítani, amiből ő megérzi, hogy Ön hajlandó a változásra, és tesz is érte. Azt írja, hogy kevés volt Önök között a kommunikáció, ebből arra gondolok, hogy kevéssé is figyeltek egymás igényeire, vagy Ön a párja igényeire. Ha most még lehetséges, akkor ezen lehet változtatni a következő egy hónapban. Nem tudom, hogy a párja miből érezhetné, hogy Ön figyel rá, törődik vele, és főleg mi az, ami ebből neki most - hogy körülbelül, vagy teljesen szakítottak - elfogadható. Lehetnek ezek önmagukban egyáltalán nem romantikus apróságok, hogy jobban részt vesz az életük működtetésében (gyerekek dolgainak intézésében, házimunka, ilyesmi), vagy ennél kissé érzelmesebb dolgok, hogy megkérdezi tőle reggel, hogy aludt, vagy elkészíti a kávéját, este megkérdezi, milyen napja volt, stb. Nem tudom, ezeket még lehet-e, vajon elfogadja-e a párja, vagy ez már "időn túl van", de azt hiszem, érdemes megpróbálni. Már csak azért is - és ez mindenképpen fontos, akár lesz újrakezdés, akár nem -, mert közös gyermekük is van (ha jól gondolom, a kicsi lehet vér szerint közös, de a 11 év kapcsolat során a nagyokhoz is közel kerülhetett, hiszen picurik voltak még a kapcsolatuk kezdetén, sok törődésre volt még szükségük), akivel a későbbiekben is tartani fogja a kapcsolatot nyilván. És egyáltalán nem mindegy milyen viszonyban van a párjával, ha együtt maradnak akkor sem, de ha szétmennének, akkor is lényeges a gyermekek miatt. Ahol gyerek van, ott szülőpárként a válás, szakítás után is kapcsolatban kell maradni, és elég rémes, amikor ebben tartós feszültségek vannak. Ha pedig együtt maradnak, akkor pedig másként, és még inkább jelentős, hogy figyelmes és gyengéd legyen az együttélésük légköre. És persze szavakban is kifejezheti, hogy fontos Önnek a párja, hogy szereti, hogy értékeli a dolgait (hogy pont mit, azt Ön tudja: vonzerejét? kedvességét? okosságát? azt, ahogyan egy nagy családot működtet?), és a kapcsolatot folytatni akarja, és hogy ezért tartós erőfeszítésekre is képes és hajlandó. Sajnos nem Önök lennének az egyetlen pár, ahol az idők folyamán a kapcsolat "karbantartásáról" megfeledkeznek, megfeledkezik egyik vagy másik fél, abban a hamis nyugalomban, hogy a már működő kapcsolat automatikusan is tovább tud gördülni. Ön most már tudja, hogy ez nem egészen így van, hogy a párkapcsolatért folyamatosan tenni kell, és talán a fentiekhez hasonló dolgokkal meggyőzheti arról a párját arról, hogy egy újrakezdés esetén már ezzel a tapasztalattal fordulna őfelé. Üdvözlettel: Biró Eszter