Mit tegyünk

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező, úgy gondolom, hogy érdemes volna a párterápiát folytatni. Annak nem csak akkor lehet hozadéka, ha a probléma elsősorban párkapcsolati, vagy családi (bár a levele alapján nem kizárható ez sem), hanem akkor is segíthet, ha Önnek igaza van, és a helyzetet a felesége egyéni terápiája mozdíthatná ki a holtpontról. Mert ha Önnek igaza van is, a feleségének segítség kellhet ahhoz, hogy segítséget tudjon igénybe venni, elfogadni. De azért a levelét olvasva az is eszembe jutott, hogy mennyire egyedül lehet a felesége, ha a saját nézőpontjával teljesen egyedül van, és sem Ön, sem a gyerekek, sem a szülők nem értik (még?) mélységében, hogy miért is ilyen boldogtalan. Nyilván, ha élőszóban beszélgetnénk, most Ön jó eséllyel közbevetné, hogy hát Ön is az. Vagyis akárhogy jutottak is ebbe a helyzetbe, ha a megoldást keresik, akkor esélyes, hogy azt együtt tudják csak megtalálni. Ha kicsik a gyerekek, akkor bár tény, hogy nehéz a kettesben tölthető időt a családi dolgoktól "megvédeni", de nagyon fontos, hogy sikerüljön (bébiszitter, nagymamák, stb.), mert a párkapcsolat megőrzése, helyreállítása elemien fontos akkor is, sőt főleg akkor, amikor már gyerekekkel is kiegészült a család. Ha a felesége nem vehető most rá a párterápiára, akor forduljon Ön pszichológushoz, hogy meg tudja találni, hol van(nak) belépési pont(ok) az előrelépéshez. Azért fogalmazok így, mert ahogy az nem gyümölcsöző, hogy a felelsge keresi, hogy ki a hibás, úgy az sem produktív, hogy Ön a felesége rossz lelkiállapotát jelölje meg okként. Mert lehet, hogy ebben igaza van (nem tudom megítélni), de gyakorlati, megoldásközpontú szemlélettel nem az a kérdés, hogy igaza van-e, hanem hogy sikerül-e valami olyat tennie, ami beindítja a változást. Üdvözlettel: Biró Eszter