A kérdés
Augusztusba jöttünk össze párommal, akinek nagyon beteg volt édesanyja. 120 km tàvolság van köztünk de ezt szépen tudtuk kezelni. 1 hete meghalt az édesanyja. Próbáltam támogatni rá venni hogy jöjjön el legyünk együtt ezt a részemről önzőségnek titulálta. Felhívott hogy eldöntötte hogy ezt ő befejezi és pont semmi előjele nem volt a szakításnak. A kapcsolatunk jól működött. Édesanyja ahogy bekerült a kórházba minden nap hívott hogy valakinek kisírja magát. Nem tudom hogy miért tette ezt velem aki támogatta mindenben mellette állt.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Nina, A veszteség és gyász élménye olyan módosult tudatállapotot idéz elő a gyászolóban, amely jelentősen megváltoztatja a gyászoló belső megéléseit, érzéseit, a világról alkotott képét. Mindez kihat a kapcsolataira is. Magába fordul, elutasító lesz. Haragszik a világra, önmagára, arra is, akit elvesztett. Sokszor a velük való törődés haragot, elutasítást vált ki. Az aggódást zaklatásnak, sürgetésnek élik meg, ezért elutasítók azokkal szemben is, akik addig fontosak voltak számukra. Sajnos, azt kell mondjam ezt az állapotot a kívülállóknak el kell tudni fogadni, akkor is, ha ez nehezükre esik. Ott lenni a gyászoló mellett, kísérni, követni őt, anélkül, hogy kérést, kérdést, tisztázást várnánk tőlük. Az Ön esetében ezt fokozottan nehézzé, szinte lehetetlenné teszi, az önök között lévő 120 km-es távolság. Amit ebben a helyzetben tehet, és ami esetleg a végleges szakítást megakadályozhatja, hogy jelzi a fiatalember felé, hogy sajnálja, és együtt érez vele és a fájdalmával. Amennyiben szüksége van Önre, nyugodtan keresse meg, áll a rendelkezésére. Ez esetben néhány hónap elteltével sor kerülhet arra is, hogy tisztázzák a kapcsolatukat és azt, hogy tudják e, van e értelme folytatni?Kiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
