Mit lehet tenni? Érdemes együtt maradni?

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Levélíró! Érződik a leveléből, hogy mennyire nehéz lehet most Önnek. A levele alapján az a benyomásom – és ez lehet, hogy nem így van –, hogy a párjával úgy hiszik, hogy együtt és egymás nélkül is lehetetlen élniük. Ezek az úgynevezett hiedelmek gyakran úgy tűnhetnek, hogy kőbe vannak vésve és nem áll módjában változtatni rajtuk. Egy ilyen helyzetben nehéz lehet független, önálló, szabad és teljes emberként tekinteni önmagára. A párjára van szükség ahhoz, hogy anyagilag fenn tudjon maradni, és örök vitatéma, hogy ő szeretné meghatározni, hogy mi a nő legfőbb feladata az életben. Ha ilyenkor megszakad a bizalom azzal a személlyel, akinek a szemüvegén keresztül tekint önmagára, könnyen a felszínre jöhetnek azok az érzések, mint az, hogy „senkinek és semminek” érzi önmagát. Érdemes lehet egy ilyen helyzetben megkérdőjelezni a már említett hiedelmeket. Valóban lehetetlen, hogy független, önálló és szabad nő legyen (akár a párjával, akár nélküle)? Azt a kérdést is fontos lehet önmagának feltennie, hogy mit szeretne? Mi az, amivel elégedett lenne? A sorok mögött látni vélem a motivációt, hogy mindig is diplomát/tanulni szeretett volna és ott van a gyereke, aki tartja Önben a lelket. 17 év sok idő, bizonyára nem könnyű észrevenni azt a temérdek lehetőséget, ami Ön előtt áll, de őszintén remélem, hogy sikerülni fog. Köszönöm a bizalmát! Balázs Dániel